Cs. Juhász Anita
Csillagálmot láttam.
Veled volt a vágyam.
Összeért a szívünk
Gyöngyfény ragyogásban.
félelem és félreértés
kétség egy rossz lépés
kísértés vétség
féltékeny rémség
erő és szerénység
eszeveszett merészség
szerelem reménység
életadó szépség...
Talán magamban kellene
megőrizni a boldog
perceket,
mielőtt még a szerelmet
felváltja az emlékezet.
A múlt hibáit sorolják
fejemre vétót húzva.
Ostoba indokok mögé
bújva újra meg újra.
tiéd az éj a csend és a vágy
ha kél
álmaim mikor a lelkünk
összeér
szerelmünk mint
csillagköltemény
lélekölelésbe csomagolt
remény...
Vártál már valakit szüntelen
ébren álmodva egy éjjelen?
Érezted hiányát a szónak, a
csendes megalkuvónak?
Csak játszol újra és újra velem.
Szeretsz, befogadsz, majd
ellöksz hirtelen.
Falakat építesz, kőfalat, csak
én maradok kívül, mert bárki
mást befogadsz.
Bársonypuha szőtten, mint a mező
megannyi virága játszik a szélben.
Állsz mögöttem a reggeli ködben.
Harmatcseppnyi eltűnő időben,
még egy pillanatnyi, apró ölelésben.
Kopott mosolyok közt néha félve járok.
Léptek nyomán elfeledett álmok.
Képtelen lételem, képzelem két elem.
Kedves vagy végtelen, ép, csorba,
egész rejtelem.
Talányos, játszik velem.
Elmélázom a végtelenben egy kicsit,
egyetlen gondolatparány bennem,
arcomon mosolycsend.
Boldog percnyi édenkert lakik most
idebent.
Szívem táncol mezítláb a réten
Szerelmed szivárványként törik meg
szívemen.
Elnyelem fényét, és ragyogását
tükrözöm neked, mint a gyémánt
acélos kékjét, lila ködleplét, rózsás
fellegként, narancsban a
naplementét, smaragdban ékes
zöldjét és éles sárgában napsugár...