Crystalknight
Híveim, gyűljetek körém,
Hadd meséljek nektek valamit, mi nemrég történt,
Nekem is úgy mesélte a bölcs akác,
A történet címe: A tékozló srác.
Eljött hát ez az idő,
Ez évben november 22,
Cecíliák neve napja.
Hogyan lett Hélioszból napisten?
Fönt az Olümposzon
volt egy házaspár.
Veszekedés nem volt sok,
két ideális társ.
Nincsen semmi, nem maradt,
Kipusztult élet maga,
S halotti ruhájába
Öltözött minden világa.
Engedd meg, hogy éljek.
Eressz hosszabb pórázra.
Engedj el egy csöppet.
Csak mint levél az ágat.
Emlékszel még, legkisebb virágszál,
Mikor kibújtál, mint egy kis ábránd?
Mikor nem tudtál még a világról?
Hogy miért süt a Nap, s miért hull az eső,
Mi a szivárvány, s mit kaphatsz árnytól,
Hogy mi a mókus, és hol van az az erdő?
Amitől sosem szabadulsz
Tudom, hogy a múlt nincs már,
De emlékét örökké őrzöm, nem feledem.
Bűnös lény vagyok, tudom,
De te voltál az, ki rég ilyenné tett engem!
Téli éjen füves róna, kopár,
Sötét az ég, kihűlt már a bogár.
Hó födi most a pusztai tájat,
A fagyott víz letöri az ágat.