Cri Amer

Cri Amer

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Meddőhányón kallódóknak

Meddőhányón kallódó vesztesek,
tűnt remények bús tetszhalottjai!
Ha parázslik bennetek öntudat,
akkor Pygmalionként megnyitjátok
a bennünk lappangó jövő álmát,
amelyeket ostobák elzártak,
és a jövőtolvajok elloptak,
így lett álmunk illúzió.

Tovább...

Utószó

Írtam verset régen szerelemről,
neked szólt az üzenete egykor,
bujdokoltak szép ábrándok benne,
a remény hal utoljára sokszor.

Tovább...

Ha menni kell

Ragyog a gyöngyszín holdfény,
s mint csöndes zuhatag,
hull alá a vén Dunára,
megfürdeti a holdsugárban
a karcsú hidakat.

Tovább...

Irónia

A múló időt megtapasztalom,
belenyugodnom nem kell, gondolom!
Hisz a napfény még tündököl reám,
és néha megölel egy szép leány,
mert a nő és fű, fa múzsám lehet,
vershez hát ihletet mindig lelek,
s mivel gyönyörű hibáim vannak,
mik ősz fejemre glóriát vonnak...

Tovább...

Római parti fák

A barkás füzek aranyzöldjét
a folyó ragyogva visszatükrözi,
napfény csillog a gallyak hegyén,
füzérek hullnak tükrükbe fürdeni.

Tovább...

Nem értenek

Nem értenek, hiába beszélek,
szavaimat a szélbe kiáltom,
a zsigerekből jövő indulat
hajózik itt gyűlölet hullámon.

Tovább...

Ennyi volt

Utam végére odáig jutottam,
ameddig a sok "futottak még",
akik csupán félszívvel tettek-vettek,
mégis nekik lesz könnyebb a vég.

Tovább...

A szó már nem elég

Aki töprengő, azt itt leszólják...

Tovább...

Didergő lélekkel

Nyomaszt a téli köd,  
a fákról dér pereg,
s már a hó is szállong,  
a lelkem didereg
itt Magyarországon.

Tovább...

Mondd, miért írsz verseket?

Miért szöszmötölsz a verseken?
Lásd, hiábavaló!
Ne legyél a világmegváltást
magára vállaló,
vagy másokat elandalítva
szívbe lopakodó.

Tovább...

Végül

Évek szálltak el fölöttem
száguldva, csaló az idő.
Az út végén állok, de csak
homlokomon lett több redő.

Tovább...

Egy kortárs költőhöz

Szerény kortársad életművedért
híg leveséből néked ad babért!
Verseidtől Villon úr csak sápad,
koldulhatna ötletért is nálad,
a lelked szép, ne nézd a tükrödet...

Tovább...

Balkán ez, vagy mégsem

Koszos utcák s kopott falak,
a várost korrupció lepi.
Küllemre Balkán, mégsem az,
mert kedélye más, nem ünnepi.

Tovább...

Erató csókja

Szerencsés vagy, ha öleléssel vár,
inge lehull, és ő magára von,
vad csóközönben forr össze két száj,
fölé, mint boldog magvető borulsz,
és ő szelíden karikába zár...

Tovább...

Melankólia

Lágy napsütésben fürdetem az arcom,
tavasz van, harsog az öröklét vágya.
Miért érzem mégis, hogy véges minden,
s a tavasz is csak az ősz halottas ágya?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom