Cri Amer

Cri Amer

Népszerűség: 93 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Sine qua non...

Az élet nagy cirkuszában
porondra lökött az élet...

Tovább...

Depressziós szonett

Ábrándoztál értelmes létről...

Tovább...

Párizsi szonett

Álmomban Párizsban jártam veled,
kezedet fogtam a Saint Michelen,
amíg az idő futott nesztelen,
én Attiláról meséltem neked.

Tovább...

Az utolsó dal

Körülöttem furcsa lett az élet,
és vakvágányra került sorsom is,
a talmi szóra már fülem süket,
csak üveggyöngyök, tudom, mind hamis.

Tovább...

Akkor írj verset

Amikor lelkedet 
öli az indulat,  ...

Tovább...

Párizs szelleme

Néha emlékek között ringatom magam,
lehunyt szemmel idézek élményeket:
hogy lett szerelmem az örökifjú Párizs,
mely elcsábított s ellopta szívemet.

Tovább...

Magas az ég komp-országban

Helvéteknek felhős ege
hegycsúcsok közt földig ér le,
de négy nyelven egyetértve
egy országot hoztak létre
Európának közepében.

Tovább...

Fohász

Elvágyom ebből az elaljasult létből,
ahol az önzés lett a morál,
ahol ember embernek farkasa lehet,
ahol sovány ételért sor áll.

Tovább...

Januári misztrál

Újra hideg a szél, fázik a föld,
csak átsuhant a főnszele,
a tavaszt ígérte, s elenyészett,
jókedvünk is elment vele.

Tovább...

Már elhalkul dalom

Harmatos fűben bennük buzog a tavasz,
s naptól részegült gyümölcsök színe ég
forró nyarukban, majd bókolnak az ősznek,
minden daluk szerelmi szertelenség.

Tovább...

Karácsonyi óhaj

Én a fehér karácsonyt szeretem,
mikor hópaplan alatt pihen az élet,
s ezüst holdfény öntözi a tájat,
ilyenkor a csönd is bársonytalpon lépdel.

Tovább...

Az idő sodrában

A lebukó nap még végsőt lobban,
a táj bíboraranyba öltözik,
az est múltam fátylát kibontja,
de már minden színt elfakít.

Tovább...

Őszéji vers

Fáradtan áll az őszi úton,
már mindent elhagyott,
de hívják új utak, vidékek,
távoli városok,
a nyughatatlan lelke űzi,
mely feszül, mint a húr!

Tovább...

Már megbékéltem volna

Emlékeim a múlt mély kútjába hullnak,
néhány még fel-felötlik s szívbe hatol,
rémlik, hogy egyszer éltem és ember voltam,
aki szíre-szóra könnyen nem hajol,
de immár feledve véget ér a dal,
s ha volt érdemem, már mind érvénytelen.

Tovább...

Ambivalens ősz

Mikor itt az ősz, korán sötétül már,
s a ködös éjeken didereg a táj,
a forró nyárnak emléke lett a múlt,
mely halk sóhajjal az őszi csendbe hullt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom