Cri Amer

Cri Amer

Népszerűség: 103 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A tél fia

A csöndes éjszaka ónszín egéből
fehér szirmokként hull alá a hó,
halkan kondul az éjszakában
egy ünnepre hívó harangszó.

Tovább...

Sine ira et studio

Itt borong bennem a tél,
már jól benne élek az időben,
hát nem számolom, hányadik.
Küzd bennem a szorongó bánat,
s a még íratlan vers kihívása.

Tovább...

A hallgatásra ért meg az időm

Lassan súlyosodik a csönd,
csak az eső veri az ablakot -
növekvő légszomj szorongat.
Miféle roppant erők lökik
sorsunkat a végső cél felé?

Tovább...

Léten túli álomtánc

Táncolj velem most, Kedvesem!
Jöjj, ölelj, simulj hozzám,
szívem szíved dobbanása,
e táncunk végső immár.

Tovább...

Néma dalaim

Vannak még néma dalaim,
olykor bennem muzsikálnak
álarcok nélküli szavak,
hol sírnak, néha vidámak.

Tovább...

Valóságos csoda

Rám telepedtél, méla magány,
mázsás kő vagy a szívemen,
miattad én, a régi vagány
bambán merengek csendesen.

Tovább...

A végállomás

Álmaimat eltemette a múlt,
tervem volt sok, millió álomvár,
idővel legtöbb a semmibe hullt,
és szerelmem hangját sem hallom már.

Tovább...

Párizsban maradt a szívem

Amikor emlékeim közt kutatok,
gyakran elmerengek oly rejtélyeken,
hogyan lett számomra örök szerelem,
mely elcsábított s ellopta szívemet,
az örökifjú Párizs s a vágy, hogy
a St-Michelen, a Quartier felé
áramló sokaságba beolvadok,
a Luxembourg kert fái közt bolyongok...

Tovább...

Egérmese felnőtteknek

Szürke egér gyülekezett
jött össze a házból,
dönteni, hogy ki ehet majd
spájzban a kolbászból.

Tovább...

Virtus post nummos

A fényes ég magára vonja fátyolát,
macskatalpon jön az esti, tompa fény,
a csönd moha puhán lebeg a park fölött,
míg a méla létben kopik a remény.

Tovább...

Nem akarom!

Gyötrő gondolataim kerengnek,
mint egy holló a halál fölött
végtelennek tűnő éjszakákon
fájó s homályos álmok között,
a csillagokhoz vezető utat
keresem a fellegek mögött.

Tovább...

Sine qua non...

Az élet nagy cirkuszában
porondra lökött az élet...

Tovább...

Depressziós szonett

Ábrándoztál értelmes létről...

Tovább...

Párizsi szonett

Álmomban Párizsban jártam veled,
kezedet fogtam a Saint Michelen,
amíg az idő futott nesztelen,
én Attiláról meséltem neked.

Tovább...

Az utolsó dal

Körülöttem furcsa lett az élet,
és vakvágányra került sorsom is,
a talmi szóra már fülem süket,
csak üveggyöngyök, tudom, mind hamis.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom