Cher Louis
Viharban aludtam,
fejemben még fúj a szél,
összekuszált gondolatok.
Zsebemben tollal
teleírt szalvéta,
gyűrött emléke
a sokpoharas éjszakának.
Elpihent a forgalom,
csúsztatott kuplunggal
araszol csupán az éjszaka.
A sötétben kiültem a térre,
és hallgatom, ahogy
a napi zaj után
végre szóhoz jutnak a fák.
Izgatottan suttogják
egymás közt a vájárok,
Argentína eladó!
Zsebemben pár kavics,
az elismerés hozama,
élni kevés,
épp a szégyenhez elég.
Fakírágyon aludtam,
lyukas testemből
kifolyt minden gondolat.
Üres vázaként
virágcsokorra vágyom,
illatos színek őrizője leszek.
A fának igazság a fény,
és csalás az éjszaka.
Nyaranta ünnep a nappal,
és csupán gyász a tél.