Cettler Gertrúd
...gondolataimban elidőzve...
várom, hogy írni fogsz, hogy majd
legalább 1 csipetnyit jelzel;
nem tovább, csak keddig,
hogy meddig...?
unalom alkotta lépést tett a táj,
valahogy furcsa módon kikerülte arcom tekinteted, lobbanékonyan elszállt az ámulatba ejtő bűbáj,
vaskos kövek és még több céltalanul lehelyezett vágány,
egy már alig vöröslő pipacs... mi még tán valahol vár rám,
bár, ez sem oly nagy hátrány...