Bujdosó Miklós Gábor
A szó varázsa
A szóról, a hitről, a falakról olvastam egyszer.
Most továbbadom rendbe szedve, szeretettel.
Legyen ez egy népmese, szálljon szájról szájra,
hogy igazi ünnepet hozzon a világba.
Ha majd mindenki érzi és teszi, amit vall,
akkor lesz a csoda. Leomlik a fal.
Faluszéli érzelmek
Faluszéli kép. Öreg, kedves, szép.
Kapu nyikorog. Recseg a tető.
Egy galambetető égre lázad.
Málló pókháló köti a házat.
Beszélgető hónapok
- Gyere csak, Szeptember!
- mondta a tarka szakállú Ősz...
Kutyahűség
Furcsák vagytok ti két lábra állva mind!
Ki a magasból rám letekint,
érez még alant új illatokat?
Friss, párolgó földszagokat?
Remény
Volnék bár fának bíbor virága,
Árasztanék édes illatot.
Jöjj hát el, repülj velem a mába!
Szép emléked régen itt hagyott.
Nőnapra
Túl sokszor éltem már itt, a Földön.
Az újabbat majd álomban töltöm.
Ha egyszer még felébredek,
Megtalálom a lelkemet.
Eltűnik minden félelem.
Szeretném majd, hogy így legyen.
Nőnapra
Lépj mellém, ha keresed a léptem,
gyere el velem, az is épp elég.
Bízz bennem még úgy, ahogyan régen.
Várok rád, hogyha túl sötét az ég.
Örömképek
Mikor a Kedves megérkezett,
mosolyogni láttam fényeket.
Hol gyertyaláng libben, árnyat vet,
teaillat kelt rezgéseket.
Hűs láb dobban, tél szendereg halkan
odakint, az öreg fák között.
Zuzmó bajszú, ágas törzse roppan
a nagy hársnak fent, a domb mögött.