Budainé Kovács Dóra Zita
Segíteni jó,
Főleg, ha önzetlen,
Nem várni cserébe semmit,
Ez az egyetlen.
Az emberek helyet foglaltak a teremben.
Kis kápolna szívében
Sok jó ember kis helyen.
Megérkezett a Művész Úr,
Az orgona Mestere,
A billentyűk királya,
Minden, ami zene.
Álmosan hunyorgok,
Épp csak felkelt a nap,
Szelíden, lágyan simogat.
Egyszer csak előttem
A magas hegyek orma,
Csak pillázok,
Mint egy sarokban a poloska.
Szétesve
Szorította a torkomat a fájdalom,
Mint a kötél a nyakamon.
Felgyorsult szívverésemet
Mellkasomban éreztem...
Mindenem
Először buszoztunk Lénámmal,
Olyan okosan kérte a jegyet,
Helyet foglalt mellettem,
Én meg csak néztem, ahogy mosolyog,
Aztán meg nevet.
Tikkasztó a hőség,
éjjel fel is ébredtem.
Nem alszom jól,
ami nem véletlen.
Vettem egy jegyet,
Egy vonatjegyet.
Úti cél nincs rajta,
Ez egy végtelen menet.
Nem vágyom gazdagságra,
csak élményekre,
vidámságra veled, és nevetésre,
sétálni, mint régen, kéz a kézben.
Mikulás bácsi,
Azt mondta az anyukám,
Ha rossz leszek,
Virgáccsal lesz tele idén a csizmám.
Régi hagyomány,
December első vasárnapján
Meggyújtjuk a kanócot
Az első gyertyán.
Bűbájjal meghintett fekete égbolton
Csillogó tünemények ragyognak.
Földre szállt felhőben félúton
A csillagok Strasszkőnek látszanak.
Régi szerelem
Nálad mindig elhibázom.
Most is ez történt velem,
Hogy az eltelt évek,
Amióta még csak nem is láttalak,
Vagy a szívemből feltörő
Régmúlt szerelmes érzések, vágyak,
Kiszakítva az ajtót, rohantam utánad.
Örökké élők
Mit mondhatnék most,
Nekem minden nap olyan,
Mint a halottak napja,
Ez egy végtelen folyam,
Az öröklét anyja, apja.