Budai Zolka
Csillagok alatt, magányomban ért az est.
Elnémult körülöttem mindahány élet.
Hanyatt fekve kémlelem az eget, mint fest,
Ha ezernyi fénypont a világba széled.
Ha képződne egy képregény,
Én lennék a hős kép-legény!
Ő, aki mindenre képes,
Tudod, ki kiváltképp ékes.
Ölelj meg s szoríts kedvesem, kérlek.
Szoríts jól s ölelj, ne tudd, hogy félek.
Szívem szakad, rég elhagyták,
Nem téved rejtekébe senki.
Kulcsát kapujába rakták,
Így is átalkodnak bemenni.