Budai Zolka
Mikor átölelem, hirtelen fény lesz,
mozgásba kezd egy álló ikon,
csík fut az ablak másik feléhez
s a világok szürke hálóikon,
mint rezzenéstől riadt pókok
rohannak szerte, előre-hátra
s akkor én ott eloldódok:
a szív, a billentyű, a zárja.
Ő csak van. Ő nem beszél.
Becsukta szemét és rám figyel.
Hajszálaim közt a gyenge szél
néha szórakozottan játszik el.
Így érint meg.
"Születésünktől kezdve épp annyira
távolodunk a nem létezéstől,
mint amennyire közeledünk hozzá."...
Ez itt te vagy. Ez én vagyok.
Ezek itt fák és szép nagyok.
Ez kismadár és ez is az
s szerelmesek, de nem igaz.
millió dudva közt épp annyi virág,
hogy sose tudjak haragudni rád,
te kötelezővé tett mű, anyag,
kinek aljához frissen nyírt fű tapad...
Négy gyermekünkből csak az egyik legyél te,
illatos, sűrű haj nőjön a fejére,
kócosan, mezítláb üljön fűbe, kőre,
színes ruhái legyenek s fehér bőre.
Ha úgy esik, én este szoktam
olvasgatni noteszokban:
"ez itt vers, ez mégse rím" -
nézem feljegyzéseim.
ahogy eddig mindig úgy gondozz
az Isten szegelt mellkasomhoz
erős biztos anyaggá váltam
már két életet bír a hátam
Azt hiszem, beszélhetek rólad,
furcsa, épp neked mondom ezt el,
már fogalmam sem volt, hogy hol vagy
s most éppen annyira neheztel
rád szívem, te rettentő jelen,
te hipp-hopp elébem állt alak,
mint mikor minden titkos helyen
kerestelek s nem találtalak.
most a nyárfákhoz vagy mik azok
oda tüdőből nőtt gizgazok
bújtatnak kicsi házat el
és szomjas madár rázza fel
épp tollait - ez a belégzés -
ami fényességgel elég és
Dévényi Valter barátomnak
Negyvenik éves lett e vén
s meglepetés vagy mittomén.
Nem az?
Nebaz`!
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti
Felhőt rajzolt egy lapra Gréti,
én kérdeztem: hát hol a Nap?
S mutatta, mert ő tényleg érti,
hogy ott vannak a sugarak.
Anyám arcán már megfagyott a ránc:
sötét, kemény utakon jégzománc.
Hold párkányán könyököl a holnap,
Anyám arca már sohasem olvad.
...egészen itt vagy a darabokban,
mint múlt a föld alatt, hol víz és olaj van
és a nyirkos csontok lassú robajban
süppednek túl egy centiméteren.
Az élet vagy és így az életem.
Anyám nem süt, nem napocska,
fél kilenckor zár a kocsma,
leülök még kinn a parkban....