Budai József Kintkong10
De jó volna elszállni!
Nem is tudom, miért, hova,
de az ember oly`ostoba, ha céltalan.
Lehetne akár hajléktalan...
Az élet annyi, mint egy tintafolt,
melyre az öreg tapper ráhajolt,
és nem maradt egyéb, csak
fakó, kusza, alaktalan maszat
Lóvá tett vágyak?
Mind odavesztek?
Mik voltak akkor?
Képzelet-selejtek?
"Az anyák éjjel sírnak".
Nappal csatákat vívnak,
küszködnek körömmel.
Nem teszik közönnyel.
Úgy tűnik, ő a megközelíthetetlen,
akinek bástyája ledönthetetlen.
Lehet, hogy mégis megdönthető.
Nem kell más hozzá, csak én meg ő.
Hajnal
Andalogva jön a hajnal
lábujjhegyen, láthatatlan
rózsadallal.
A lakás-kripta csendje cseppnyi
csodát sem csempész ma már.
Titkokat súgna talán?
Mondaná is... de azám...
Kirakós játék ez az egész élet.
Bonyolult puzzle... sóhajtja ajkunk,
rejtélyes rejtvények garmada.
Áthullámzik gyorsan rajtunk
Emlékkép
Álltam a sarokban
duzzogva és járt az eszem.
Azt én meg nem eszem,
amit más főzött ki nekem.
Ez semmi...
Verset írni...?
Verset írni semmi.
Verset írni nem
is nehéz...
Meditálás
Istenem! Így szólíthatunk?
Mondjuk, hogy Urunk? Mindegy
így, esendőn? Mondd, Teremtőm!
Úgy szólítunk, ahogy jó neked.
Öccsének huszadik születésnapjára
Ritkán hallom a hangod
itt az éteren, át teren,
időn és képzeten itt vagy
velem. Arcod leképeztem, mert
mondandóm van neked:
Elégedett nagyapaként élem
meg, ahogy teszed, amit tenned
kell, amit diktál szíved, eszed...