Budai József Kintkong10
Maradtam sötétben
alattam verem
a falba a fejem
bevakultam bevakoltam
mert szeretem
csóktalan jóízű szerelem
nyíltszívű fellángolás
nem múló parázs...
Képzeletben naponta indulok, hogy
megkeresselek, de mindig elfut a perc,
a gondolat, vágy járja át, amit bontogat,
hogy megtaláljalak... eredménytelen.
Ültem én anyám ölében?
Most miért elmélkedem?
Akartam egyáltalán? Vagy
sok volt a szeretet nekem?
Láttál? Azt mondod? Én mentem,
mint a bolondok jelöletlen korlátok
között, jól öltözött, magányos és
kimérten húztam a nem látható koloncot?
Megint itt a szorítás. Itt, a torkomon.
Mint vad nyakán a szöges hurok
fenn a vad ormokon. Törött derékkal
éppen vagyok, lelkem zihál. Mit akarok?
A gondolkodásról
Van tán`, hol nem szóródtak szét értékes,
holnapra is érvényes, élő magok,
meg sem született, alkotó indulatok?
Vagy a szürkéből, szürkéllve peregtek?
Kislányom
Nőre ennyit még nem vártam.
Mondták, mind így érkezik...
Kilenc hónap múlva megláttam,
és akkor sütött ki a Nap.
Vonatod alagútban dübörög végtelen.
Kísérőd csend, sötét, a magány. Bezár.
Mind megy veled és belep,
mint kiürült szobát a por.
Örök téma
Fölöttem örvénylik a Hold,
szárnyszegettek a csillagok.
Bennem oldott pora ragyog
láthatatlanul.
Testem biológiai börtönéből,
tudatom földi tömlöcéből
kilép, ha akarom, ha nem
akarom, amikor éppen álmodom.
Mottó: Ha nem beszélünk róla, akkor is létezik
Közlekedés
Nem élt lovak száza lohol
bevasaltan a betonon,
kezelhetetlenül.
Mottó: Két pont között a legrövidebb távolság a két pontot összekötő egyenes.
Ha te "á" vagy,
akkor én "bé" vagyok.
Kérlek, hallgass meg!
Figyelj kicsit,
mit súg a gondolat!
Lehet, téged is érdekel...