Budai József Kintkong10
Adj több levegőt nekem!
Nélküle nem élhetek.
Hadd szívjam magamba
a forrongó mindenséget:
a földet, eget, a lovak pata-zaját,
a benzingőz illatát, a zöldellő
füvet, a puha pitypanggal telit...
Április volt,
nem is tizenharmadikán,
amikor napokig vajúdott anyám...
Kéttörzsű fűz egy gyökéren,
egy gyökéren ketten, szépen,
valahol egy folyószélen...
Valahol a folyószélen
nem délcegen, nem merészen,
talán inkább meghúzódva...
Perkésznek az égből aprócska
gyöngyszemek...
csak a hódara hull, mint a csend,
úgy pereg.
Előfordul olykor, hogy egy szó
éppen akkor a szánkban ragad,
mert félrement, mint a rosszul
nyelt falat vagy kisiklott, ferde...
Nőnapra
Egy-egy nőből eredünk mindannyian...
Nő volt, ki hordott, óvott és örült nekünk,
és éltünk, nevettünk, mert az övék vagyunk,
bár csöppnyi agyunk még nem értette,
de biztosan érezte, hozzá tartozunk.
Csak a szemnek...
Sokasodnak már a kertben
apró, kis dombok, szorgoskodnak
a lapátos vakondok, csak a gazda
szitka hallik a kerítésen át...
Rólunk szól
Vitatkoztam már irodalomról hallott emberekkel, a
túlpartról bámuló, ledér celebekkel, mert onnan a lesből
és a kispadról, minden olyan egyszerű, a próza, a vers
is egyterű szó vagy betűhalmaz rengetege, mert ott
nem látszik, ami belül zajlik, nincs jel, nincs rím vagy ékezet...
Ahogy érted
Minden, minden sötét és csendes:
Most a tekintet is vaksi korom,
csak mint sziklaorom, magasodik
a hatalmas, fény nélküli árnyék.
Féltékenység
Szeret, nem szeret, szívből, igazán...
és tépkedtük a szirmokat, leveleket,
hol sokat, máskor meg keveset:
szeret, nem szeret, szívből, igazán...
Lépéskényszer... vagy maradsz?
Vihar tép, döntöget, a por belep,
hallgatásod kong, megfojt a por,
hiány neszez, gyötör... halotti tor.
...és megtettem a lehetetlent...
én, aki csak az elképzelhetetlent
ismerem... és szembefordultam
veled, és fiadként megsértettelek.
Eltűnnek évek, alig csak felrémlett,
és látod, semmivé lett ez is, az is.
Az ismerőseid keresed, meglepődsz,
nem leled... rossz számot ütöttél?
A csendek fekete erdejében járok,
nem szólnak fák, nem súgnak levelek.
Tudom, hogy senki sem keres,
és szabad ösvényt sem lelek
nélküled.