Budai József Kintkong10
Mint
tolvaj szerető,
az űzött Hold fényénél
nesztelen oson.
Felfelé zuhanok.
A gyomrom háborog.
Öklend a tegnap,
és a ma böfög
Az ég sarkában ül a Hold.
Lába a sáros földig ér.
Csupa fény.
Bánatízű söröd a szürkülő
kövekre lötykölöd remegőn.
Beleölöd keserű önmagad,
mert életed valahol elakadt.
Ifjúi, titáni tervek!
Megtördelt szárnyakkal
hol, merre hevertek?...
Látod, ugye nem gond neked sem, ha
ünnepen csak benned szól a zene?
Ha elhagy a Föld minden eleme,
és csak belülről látod a fényt
Nem bánok semmit
abból, amit tettem.
Fájlalom mind, amit
elfeledtem
Nem vetted észre?
Kezedben maradt
egy szívdarab.
Észre sem vetted.
A harangok zúgnak, bongnak...
Mindenkinek harangoznak.
Most hirdetik Jézus jöttét.
Jászolban sír szegény csöppség.