Budai József Kintkong10
Tékozolt álmaid varjakként verdesnek,
árnyakként vissza-visszaszállnak
és rád találnak, hiába bujdosol.
Hajnalban, ha ébred a Nap,
felvillannak pásztás sugarak,
lobbantva szemed parazsát,
és hiszed, hogy tiéd a zsarát
Sötét felhőket görget a szél.
Nem a mozdonyok füstje fojt.
Az életvonat kerekei zörögnek,
és vészterhesek a gomolyok.
Hogyan írjak verset neked,
hogy giccsbe ne hajoljon,
vagy epigon ne legyek?
Mivé lettetek, emberek?
Süt, szikrázik, vicsorog a gyűlölet!
Füstként takar ködös, tömény közöny,
míg egód dagadva, vágyón tündököl,
miközben átléptek bukót és szenvedőt~~~~
Csak felnőtteknek
Játszottunk: "Ciróka, maróka"!
Elment a
ciróka.
Maradt a maróka.
Naponta faggatom magam,
nélküled miért boldogtalan
és reménytelen életem.
Mint
tolvaj szerető,
az űzött Hold fényénél
nesztelen oson.
Felfelé zuhanok.
A gyomrom háborog.
Öklend a tegnap,
és a ma böfög
Az ég sarkában ül a Hold.
Lába a sáros földig ér.
Csupa fény.
Bánatízű söröd a szürkülő
kövekre lötykölöd remegőn.
Beleölöd keserű önmagad,
mert életed valahol elakadt.