Budaházi József
Hangos mulatozás, himnusz és harangszó,
folyt a pezsgő, vidáman szólt a nótaszó.
Elbúcsúztunk az óévtől, hajnalodik,
tűzijátékok robaja távolodik.
Búcsúzunk most egy óévtől, soha nem látjuk többé,
de nézzünk vissza, változtassuk a göröngyöt gyönggyé.
Minden csoda, ami csak jobbá tesz, itt van mibennünk,
az elmúlás helyett az újrakezdésre figyeljünk.
Isten irántunk való szeretetének az ünnepe
Közeledik a szeretetnek legszebb ünnepe,
boldogság dobog szívemben, könny fut a szemembe.
Vacsorához ülünk és meggyújtjuk a gyertyákat,
halk most a boldogság, hiányolom a nótákat.
Egész éjjel egyfolytában csak szerelem,
a Trabant szerelés nekem egy szerelem.
Autómban kétütemű motor a szív,
nem indul be, mert üzemanyagot nem szív.
Csalfa, bolond napsugár csak hiteget,
simogatja arcomat és kinevet.
Minden reggel elcsábít mosolyával,
majd újra magamra hagy napnyugtával.
Nagyon komoly elhatározásra jutottam este,
meglesem a titkot, mert mindenki csak úgy mesélte.
Kifigyelem, mikor bejön éjszaka a Mikulás.
Paplan alatt elbújva izgalmas a várakozás.
Csodálatos érzésre dobban szívem,
meglátogat Jézus, lelkem szépítem.
Ellenem vétkezőknek megbocsátok,
nagy mosolyt szeretetbe csomagolok.
Friss hidegben hópihe lebeg,
hófelhők a látóhatáron.
Karcolnak a hűs, hideg szelek,
végigfutnak az alvó tájon.
Érzelmek szárnyán repülök,
imádat hajt és szédülök.
Szeretet van a szívemben,
csodás szép érzés lelkemben.
Elindult az idő a lejtőn,
ráncok gyűrődnek a szeplőn.
Könnycsepp keres utat lefelé,
halk ima rebeg felfelé.
Azóta sem találkoztam jobb emberrel,
élte nehéz sorsát vidám életkedvvel.
Kilenc évesen, már családfenntartó volt...
Jött a szerelem, szépen indult az életem,
családot alapítottam tisztességesen.
Édesapa lett belőlem, a legboldogabb,
kisfiamnak, kislányomnak legbohókásabb.