Brachfeld Judit
Ez a vers egy lányról szól
kinek szíve tiszta
mégis mindig csalódik,
ha mindezt kimutatja.
Követném őt, mint fényt a sötét éjszakában,
hisz szeretem, mégis remeg mindkét lábam.
A sok segítő kéz érzem már nem segít,
mert képzeletem mindig ugyanoda repít.
Szomorúan zeng most a templomi harang,
s szívünkben hirtelen csak üresség marad.
Becsaptál. Már nem szeretlek.
Hazudtál. Hát elfeledlek.
Hittem szép szemednek, mely csábítóan ragyog,
S íme nem lettem más, csak egy lelki halott.
Ha sokszor úgy érzed minden elveszett,
S fejed fölé gyülnek a sötét fellegek,
Őrangyalod szárnyán mindig jön egy új nap,
Mely elhozza a napfényt s elűzi a rosszat.