Borsi Gábor
A szerelmes csak az alázatot ismeri,
Az alázatával a szerelmét jelzi.
A szerelmesnek nincs soha választása,
Reméli, így teljesülhet be az ő vágya.
Ó, ez egy igazi szerelmes vallomás,
Rajtad kívül nekem nem számít senki más.
Olyan távol, de nem számít, milyen messze,
Bújnék bele szorosan a két kezedbe.
Olyan vagy nekem, mint szellő a fákon,
Néha jólesően hűt, de néha fázom.
Éjjel mellettem végigfut az ágyon,
Minden este én oly nagyon-nagyon várom.
Ó, kisember, könnyeid hullanak,
Mik azok, mik lelkedben tüzet oltanak?
Tudom, néha nagyon, nagyon fáj a szív,
A világ körülötted csak téged hív.
Mondjak el neked egy szép mesét?
Fogd meg hát a melletted ülő kezét!
A fogantatástól kezdődik az élet,
A babák a mama hasában élnek.
A természet legszebbike az eső,
Aranyat ér, ha májusban kerül elő.
Ott sétálok, hol megérinteted a szívem,
A lelkemben a szerelemnek lángját érzem.
Elmegyek az ablakod alatt, és azt nézem,
Hogyan éled az életedet most nélkülem.
Sápadt árnyékok ablakom előtt,
Elbujdosnak ők minden fény elől.
Ma éjjel szikrázó ragyogás vár,
A fények Királynője eljön hát.
Templomában
Láttad a napot, ahogy felkelt
A szerelem temploma felett?
Megérintetted a szívemet,
Szerelemistennő elégedett.
Anyák dala
Az anya megtanít helyesen cselekedni,
Szépen enni, inni, jól tisztálkodni.
A könnycseppek folyóvá válnak,
Ha a régi fotókon látlak.
Azt mondtad: mikor megszülettem,
A legjobb dolog voltam az életben.
Ballagásra
Hét éves lettem, bizony megnőttem,
Így hát iskolába kell mennem!
Két szép szemed tükrében látom magam,
Eláll most tőled így minden szavam.
Türkiz színeiben ragyognak reám,
A szívemet meg is dobbantották, lám.
Miért halnak ki már érzéseink?
Miért nincsenek többé kérdéseink?
Szólj hát hozzám, ha szeretnéd szerelmem,
Hogy lelkeddel együtt szálljon a lelkem.