Borsi Gábor
Voltak álmaim, ám semmibe vesztek.
Akartam, hogy végre az enyém legyél.
De te szerelmesen másikra néztél.
Keserűen fogadnom itt a véget.
Ahogy a homok szivárog a kezemből,
A szélbe az ujjaimon keresztül.
Ahogyan a napok nélküled elmúlnak,
Segíts megtalálni hozzád az utat.
Titkos üzenet, láthatlak téged,
Távoli tűz, mi szívemet megsebez.
Az igaz szerelem mindig visszatér,
S mi bennünk örökkön-örökké él!
A ma éjjel annyira tiszta,
Veled fekszem itt a homokban.
Mindent mondanék most itt neked,
Sohasem hagylak el, szeretlek.
Voltak álmaim, ám semmibe vesztek.
Átmentem már életemben néhány teszten.
De te szerelmesen másikra néztél.
Keserűen fogadom szerelmünk végét.
El akarok merülni a szemedben,
A végtelenül forró szerelmedben,
És látni tüzet a csillogásában,
Kiteljesedni az emberi vágyban.
Ez a lány szereti a jó bulikat,
Táncol a diszkóban egész idő alatt.
Az én imám
Amikor először megláttam,
Egy nagy tömegben álltam.
Akkor sok ember vette körül,
Kik őt látták, mind örült.
Kegyetlen, az idei nyár kegyetlen,
A városokban zsúfoltak a terek.
Szökőkútban pancsolnak a gyerekek,
Mindenki, egy-egy fagyit egyetek!
Mert minden a győzteseké!
Nem tudok hát róla most beszélni,
Így szívfájdalmam versbe öntöm ki.
Amin mi ketten keresztülmentünk,
Hogy gyerekekből felnőtteké lettünk.
Lányoknak
Emlékszem egy szép nyári alkonyatra,
Benne pedig egy szép, szőke leánykára.
Szép szabadságnak leszel majdan őre,
Katonaként mész majd nemsokára előre.
Pünkösd napján történt velem,
Rám talált az igazi szerelem,
Barna haja lobogott a szélben.
Emlékszem a találkozásunkra,
A csillagfüggöny ragyogására.
Abban percben semmi se számított...
A nyílt úton jártál,
A nagyságok útján.
A lelked köztünk van,
Folytatja harcodat.