Borsi Gábor
Esteledik, a sötét leszáll,
A kapunk alatt egy fiú áll.
Egy ködfüggöny borul a tájra,
Ott állva, egy leányra várva.
Ó, mikor két szemeddel könnyezel,
Szomorúságból küszködsz a könnyekkel.
Ó, Te lány, te igaz szerelem,
Álmodozom érted, s szenvedem.
Érintésed után vágyakozom,
Az állomáson a szívedre várakozom.
Csak veled, ez a vallomásom neked,
Szégyenlősen kezedbe adom a világot.
Világos lesz veled majd a sötétség,
Kell is, hogy szerelmünk végre beteljesüljék.
Szív és lélek
Két ilyen szív e földön még sosem volt,
Mikor találkoztak, ragyogott a hold.
Béza egy macis legény, de oly szerény,
Terka vagány leány, kiben sok a remény.
Akartam én ezt neked mondani,
Valahogyan szavakba önteni.
Ha rád nézek, fantáziálok rólad,
Minden kis dallamom csak neked szólhat.
Nyolcszáztizenkilenc utolsó havában
Született meg ő a nagy Kazáriában.
Az áldásos nap előtt anyja, Emese
Álmot látott egyik éjjelen szép szeme.
Egész éjjel virrasztok,
Barátaim csak a csillagok.
Nézem a sötétbe boruló tájat,
Ó, az ég ma miről álmodhat?
Érzelmi Játék
Furcsa vágyak az emberekben,
Édes simogatás a szerelemben.
Álmodni sem lehet szebbeket,
Bolondságra hívják az embereket.