Borsi Gábor
Csak az angyali szemeire gondolok,
A ragyogásuk előtt én meghajolok.
Ő mindig úgy néz rám, ó, édes Istenem,
Hirtelen odadobnám érte mindenem.
Nemzetünk hőseinek
Ha a Magyar huszárok megérkeztek,
Az ellenségtől semmit nem kérdeztek.
Mindegyikkel egytől egyig végeztek...
Az élet tele veszélyekkel,
Fájdalmat okozó szerelmekkel.
Amikor veled vagyok itten,
Magam a paradicsomban érzem.
Csillagok csak sötétben láthatóak,
Ilyenkor az árnyak oly áthatóak.
De nem félek, mert a tűz lobog bennem,
Erőre kap eddig erőtlen testem.
Hajnali szél szárnyán a Nagy Templom zeng,
Két harangja felébreszti Debrecent.
Életre kél a város, ha cseng és bong
A nagy Rákóczi- és a szép Kisharang.
A szerelmes csak az alázatot ismeri,
Az alázatával a szerelmét jelzi.
A szerelmesnek nincs soha választása,
Reméli, így teljesülhet be az ő vágya.
Ó, ez egy igazi szerelmes vallomás,
Rajtad kívül nekem nem számít senki más.
Olyan távol, de nem számít, milyen messze,
Bújnék bele szorosan a két kezedbe.
Olyan vagy nekem, mint szellő a fákon,
Néha jólesően hűt, de néha fázom.
Éjjel mellettem végigfut az ágyon,
Minden este én oly nagyon-nagyon várom.
Ó, kisember, könnyeid hullanak,
Mik azok, mik lelkedben tüzet oltanak?
Tudom, néha nagyon, nagyon fáj a szív,
A világ körülötted csak téged hív.
Mondjak el neked egy szép mesét?
Fogd meg hát a melletted ülő kezét!
A fogantatástól kezdődik az élet,
A babák a mama hasában élnek.
A természet legszebbike az eső,
Aranyat ér, ha májusban kerül elő.
Ott sétálok, hol megérinteted a szívem,
A lelkemben a szerelemnek lángját érzem.
Elmegyek az ablakod alatt, és azt nézem,
Hogyan éled az életedet most nélkülem.
Sápadt árnyékok ablakom előtt,
Elbujdosnak ők minden fény elől.
Ma éjjel szikrázó ragyogás vár,
A fények Királynője eljön hát.
Templomában
Láttad a napot, ahogy felkelt
A szerelem temploma felett?
Megérintetted a szívemet,
Szerelemistennő elégedett.
Anyák dala
Az anya megtanít helyesen cselekedni,
Szépen enni, inni, jól tisztálkodni.