Borsi Gábor
Nagy a munka ma a nyuszilakban,
Serénykedik benne nyuszikoma.
Mikor ma felébredt Füli nyuszi,
Rádöbbent, ma nem lesz ugribugri.
Tojásfestés, majd rá a díszítés,
Húsvét lesz holnap, ez már nem kérdés.
Jó reggelt, te kedves kicsi virágszál,
Locsolni jöttem, hogy ne hervadozzál.
Elérhetjük az álmainkat,
Megkaphatjuk a vágyainkat.
Minden magányosság elillan,
Ha elalszok a karjaidban.
A szavak nem nyilvánulnak meg,
Valósággá csakis te teszed.
Megyek már hazafelé
Az álom jő a szemem elé
Döcög a kis busz alattam
Az ágyamban vagyok gondolatban
Lecsapódnak a szemeim...
Amikor megláttam az arcod,
Mikor meghallottam a hangod,
Nem tudtam neked ellenállni,
Veled akartam eggyé válni.
Jön a tavasz, és süt a nap,
A virágok a földből kibújnak.
A fákon a rügyek is pattognak,
Az emberek mégis vacognak.
Bőre, mint a legnemesebb rózsaszirom,
Kezemet levenni róla alig bírom.
Égi fény ragyogja be a puha arcát,
Simogatnám akár egész életen át.
Csellengőknek
Mondd, testvér, jó barát, ismerős, hova lettél,
Hogy szemem elől így a semmibe tűntél.
Mondd, elvesztettünk örökre tán?
Vagy csak egy kis időnyi magányra vágytál?
Minden éjszakán gondolj reám, csak énreám!
Gondolj hát reám minden forró, vad éjszakán.
Ott vagy mindenhol nekem,
Ott, a szemem tükrében,
A lelkem legmélyében,
Odafent, a babakék fellegekben.
Szeretnélek a tenyeremen hordozni,
Téged örökkön-örökké imádni.