Borsi Gábor
Van a Tiszának nagy szele,
Vize hullámokat ver vele,
Tombol, rombol az ereje.
Jön a nyár, jön, amit már régen vártál,
Meglesz minden, amire nagyon vágytál.
Búcsúzunk ma a mi kis óvodánktól,
Drága óvónőinktől, kedves dajkánktól.
Köszönünk mindent, mint értünk tettetek,
Köszönjük, hogy mindig ölelt két kezetek.
Kacagásod oly csilingelő,
Fülembe hozza a tavaszi szellő.
Oly fénylő a cseppnyi kis pillantás,
Szemeidben ott van a csillogás.
Mint a vakító égi csillagok,
Ó, szép szemek, ma csak ragyogjatok.
Virágcsokor a kezünkben,
Sok szeretet a szívünkben.
Megköszönjük mostan néktek,
Mi szépet kaptunk tőletek.
Kupidó vagyok, a szerelemnek istene,
Enyém a romantikának bűvös ereje.
Mint ezernyi máglyarakás, úgy ég,
az eget fekete füst tépi szét.
Mint egy pokolbéli só, ez a látvány,
szörnyű sötéten ragyogó tűzorkán.
E kis háznak van egy rózsaszála,
Ráragyog a Napnak minden fényszála.
Amikor a szemedbe nézek,
Tőled csakis szerelmet kérek.
De te mindig átnézel rajtam,
Így van a szívem mostan bajban.
Mennem kell, egy hajóra fel,
Ne fogj hát vissza, engedj el.
Repülök a hullámok hátán,
Vár a tenger és az óceán.
Mindenkit vár valaki a sarkon!
Van egy lány, aki a fejemben jár,
Mindig mosolyogva a sarkon vár.
A két szép szeme mindig úgy felfal,
A szívét elrabolnám magammal.