Borsi Gábor
Az én imám
Amikor először megláttam,
Egy nagy tömegben álltam.
Akkor sok ember vette körül,
Kik őt látták, mind örült.
Kegyetlen, az idei nyár kegyetlen,
A városokban zsúfoltak a terek.
Szökőkútban pancsolnak a gyerekek,
Mindenki, egy-egy fagyit egyetek!
Mert minden a győzteseké!
Nem tudok hát róla most beszélni,
Így szívfájdalmam versbe öntöm ki.
Amin mi ketten keresztülmentünk,
Hogy gyerekekből felnőtteké lettünk.
Lányoknak
Emlékszem egy szép nyári alkonyatra,
Benne pedig egy szép, szőke leánykára.
Szép szabadságnak leszel majdan őre,
Katonaként mész majd nemsokára előre.
Pünkösd napján történt velem,
Rám talált az igazi szerelem,
Barna haja lobogott a szélben.
Emlékszem a találkozásunkra,
A csillagfüggöny ragyogására.
Abban percben semmi se számított...
A nyílt úton jártál,
A nagyságok útján.
A lelked köztünk van,
Folytatja harcodat.
Pünkösdi vallomás
Ezt a verset írom én neked,
Kicsit bolondosat, de kedveset.
Bennem most két világ vív csatát,
Riválisok egy életen át.
Hatalmas összecsapásokban
Szívem két oldala lángokban.
Végre itt van hát a gyermeknap,
A gyerkőcök egész nap csak játszanak!
Hit és remény özöne a kezdet,
Lehet, többet vártam, mint azt kellett.
Próbáltam neki mindent megadni,
Cserébe kis szeretetet kapni.
Ezernyi csatát megvívtunk,
Mindig közös volt az utunk,
Eddig mi sose búcsúztunk,
Mert mi, mi erősek voltunk!