Boros Éva

Született: 1994. május 3.

Népszerűség: 22 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Igazi

Gőzölög a teám, lábam a dohányzóasztalon.
Várok, hogy mikor jön el egy újabb első alkalom.
Az emlékek őreként vigyázom tudatomban mindet,
Óvom mindenkitől ezt a titkos, legféltettebb kincset.

Tovább...

El-utazás

A láthatár szélén egy gyár fehér gőze oldódik
a szürke esőfelhők végeláthatatlan tengerében.
A vonatkocsi tele, mégis egyedül s mindentől távol
érzem magam, vérem pulzál nyakam verőerében.

Tovább...

Őszi kép

Az őszi nap fénykoszorúja aranyáradatként terít be a téren.
Félvállról részben elvakít a sugár, így jobbára a játszóteret nézem:
Nevetgél egy anya-lánya páros, látványuk oly` vízióféle!
Hűvös szellő lengedez, rövid hajam libben, mint a dzsekim széle.

Tovább...

Nélküled

Nedves hajam hűvösen a hátamhoz leér.
Odakint nincs tikkasztó hőség, mégis jólesik.
Az éjszaka hangja vonós négyessel felér,
Ám riasztó a csend, mint télen, mikor hó esik.

Tovább...

Éjszaka

Már éjfél múlt. Arcom fehérre festi a monitor fénye.
Vadregényes tájakat szemlélek, ámbár aludnom kéne.
Csend van, csupán ujjaim zajongnak a billentyűkön,
A nyitott ablak mellett a meleget is jól tűröm.

Tovább...

Búcsúztató

Eltelt már jó néhány hét,
A lelkem darabokra hullott szét.
Feltörő érzelmeim könny-alakot öltve
Cikáztak arcomat áztatva, körbe-körbe.

Tovább...

János

Józan eszem megint csak semmivé vált,
Állatias ösztöneim újfent intenzívek.

Tovább...

Jégszív

A letaposott hó fehérségén visszaverődő napsugarak vakítóan szikráztak.
Azon a pénteken nyűgösségem határtalan volt, mint akit legszebb álmából felráztak.
Nem találtam a helyem, fel-le ingáztam a lifttel, fülemben rossz zene szólt,
Hisz közeledett az este, mindjárt hat, szemem eltérő látomásokat szórt.

Tovább...

Új nap vár?

Ki akarna örökké élni? - teszem fel magam elé a kérdést.
Kedvetlenül el-eltűnődök rajta perceket, napokat.
Kiismertem már az elmúlt hónapok alatt a megszokott érzést,
Köddé foszlattam a parányi kétely-kristálydarabokat.

Tovább...

Adventi ábránd

Advent második vasárnapján egyedül bámulom a gyertyát.
Már a mínuszok tengnek odakint, csupasszá vált minden gyertyán.
Mégis a kis mécses melegít, lángja belsőm tüzét tükrözi,
A szoba egyedül oly` tág, titkos párom szívem nélkülözi.

Tovább...

Ébren vagyok, vagy csak álmodom?

Valótlan a valóság, pezsgő színei fakók,
Látásom ködös, lépéseim hiábavalók.
Mégis boldog vagyok, mosoly ragyog ajkamon,
S nyíltan bevallom: rég volt már ilyen alkalom.
Ébren vagyok, vagy csak álmodom?

Tovább...

Hiányzol

Csendesen bámulok magam elé, a szoba szokatlanul tág.
Körülvesz egy lámpa fénye, s vállamra nehezedik a bénultság,
Mi magányom súlyát érezni engedi, sőt hatványozza!
Míg kezem szavakkal egy lapon Szerelmemet bálványozza.

Tovább...

Végső tánc

Lassú, szenvedélyes ritmus tölti be a teret,
Félhomályban a lakkozott fa illata vezet.
Téged tisztán látlak, alakod az óriás ablak előtt
Felém lépked kimérten, hűvös arcodról a mosoly eltűnt.

Tovább...

Bicinium

Csak fekszünk az ágyon. Karodon pihen arcom;
Ha nyugton maradnál kicsit, tán el is alszom.
Bámulom a plafont, ujjaim siklanak fel-le kezeden,
Olyan harmonikus kép ez, hogy minden bajom elfeledem.

Tovább...

Elmúlás

Még olykor felerősödik a nap, erőtlen fénye melegít,
Ám a természet színei magában hordozza az ősz jeleit.
A falevelek sárgák, vörösen izzók, okkerek,
Sáros a föld, nedves a járda, ahol naponta járok-kelek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ