Boros Éva

Született: 1994. május 3.

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elbocsátó, szép üzenet

Már nem számolom, de több százszor tört bennem
A varázs, s egyedül nincs értelme lennem!
Te, akit nem nevezünk nevén, el- s itt hagytál,
Bár sosem voltál enyém, de hagytam: játszhattál.

Tovább...

Tükör

Párás tükröm előtt saját alakomat keresem.
Idő kell, míg tisztul a kép, én kivárom mereven.

Tovább...

Kételyre válasz

A szobában, egy hosszú séta közben, a vonaton,
Egyedül vagy családdal, de folytonosan monoton.
Mióta bennem világ a Világ, kívül magamon,
Rezdületlen atomokból egy kupac a modorom.

Tovább...

Szívbaj

Elvakít a fény. A leszálló tavaszi nap rám mered.
Hunyorítanom kell, de állom, akár a tekinteted.
Mint mindig, most is Rád gondolok. Merre járhatsz?
Vajon meddig tart az, hogy csak titokban láthatsz?

Tovább...

Helló

Helló, én csak egy lány vagyok a távolból.
Keresetlen szavak törnek fel torkomból,
Mikor sorozatosan hibázol.
Csupán azt akartam, tudd: hiányzol.

Tovább...

Levél

Az asztalnál ülök, toll a kezemben,
Előttem üres lap, mely várja a szavakat.
Rád gondolok, mint már oly` sokszor. Kegyetlen!
S szívemből formálok egy kis madarat.

Tovább...

Igazi

Gőzölög a teám, lábam a dohányzóasztalon.
Várok, hogy mikor jön el egy újabb első alkalom.
Az emlékek őreként vigyázom tudatomban mindet,
Óvom mindenkitől ezt a titkos, legféltettebb kincset.

Tovább...

El-utazás

A láthatár szélén egy gyár fehér gőze oldódik
a szürke esőfelhők végeláthatatlan tengerében.
A vonatkocsi tele, mégis egyedül s mindentől távol...

Tovább...

Őszi kép

Az őszi nap fénykoszorúja aranyáradatként terít be a téren.
Félvállról részben elvakít a sugár, így jobbára a játszóteret nézem:
Nevetgél egy anya-lánya páros, látványuk oly` vízióféle!
Hűvös szellő lengedez, rövid hajam libben, mint a dzsekim széle.

Tovább...

Nélküled

Nedves hajam hűvösen a hátamhoz leér.
Odakint nincs tikkasztó hőség, mégis jólesik.
Az éjszaka hangja vonós négyessel felér,
Ám riasztó a csend, mint télen, mikor hó esik.

Tovább...

Éjszaka

Már éjfél múlt. Arcom fehérre festi a monitor fénye.
Vadregényes tájakat szemlélek, ámbár aludnom kéne.
Csend van, csupán ujjaim zajongnak a billentyűkön,
A nyitott ablak mellett a meleget is jól tűröm.

Tovább...

Búcsúztató

Eltelt már jó néhány hét,
A lelkem darabokra hullott szét.
Feltörő érzelmeim könny-alakot öltve
Cikáztak arcomat áztatva, körbe-körbe.

Tovább...

János

Józan eszem megint csak semmivé vált,
Állatias ösztöneim újfent intenzívek.

Tovább...

Jégszív

A letaposott hó fehérségén visszaverődő napsugarak vakítóan szikráztak.
Azon a pénteken nyűgösségem határtalan volt, mint akit legszebb álmából felráztak.
Nem találtam a helyem, fel-le ingáztam a lifttel, fülemben rossz zene szólt,
Hisz közeledett az este, mindjárt hat, szemem eltérő látomásokat szórt.

Tovább...

Új nap vár?

Ki akarna örökké élni? - teszem fel magam elé a kérdést.
Kedvetlenül el-eltűnődök rajta perceket, napokat.
Kiismertem már az elmúlt hónapok alatt a megszokott érzést,
Köddé foszlattam a parányi kétely-kristálydarabokat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom