Borhi Tamás
Fehér lett a táj, mint nagy hóvirágmező.
Ősz elsuhant. Télbe öltözött az erdő.
Kemény jéggé fagyott erdő fái alatt
A hidegtől, ami nyáron folyt: a patak.
Egy szál virágot tegyél a sírjukra!
Sok háború volt, hol mieink meghaltak.
Kik virágfüzérrel csatába indultak.
Mentek, hogy az ellen ne törje hazánkat,
Hősök voltak mind ők. Egytől egyig bátrak.
Fákról hulló, holt levelek
Talaj felé csendben szállnak.
Búsan hagyják el fészküket,
Búcsút intenek a nyárnak.
Szép palota messzi tájon,
De nem hallat gyerekzsivajt.
Minek a külső dicsfény, ha
Belül minden bús, kihalt.