Bőr István Pbor
Vajon mi is a végtelen?
Képes felfogni értelem?
Mit jelent az univerzum?
Amit rejt, az mind unikum.
Kedvenc helyem egy szép erdő,
ágak között a fény eljő.
Fák növését megcsodálom,
olyan szép hely, mint egy álom.
Mintha magamat látnám egy régi képen,
úgy villan fel bennem sok kedves emlékem.
Gyermekkoromban bizony más volt a világ,
más és más örömök leselkedtek miránk.
Mióta emberiség él,
örömében mindig zenél.
Zenél, mikor bánat éri,
ha ég segítségét kéri.
Elmúlt felettünk több évezred,
történéseit, ha követed,
ősi titkok nyílnak előtted,
tán megismered az életed.
Csodás ez a mai reggel,
a Nap is vidáman kelt fel.
Virágillat, és kicsi szám,
téged köszönt Édesanyám.
Ismét egy új élet indult szíved alatt,
legyen örömteli, szép minden pillanat.
Óvd és nagyon védjed ezt az új életet,
szeretet övezi már most a gyermeket.
Sok ember van úgy, ahogy én,
Édesanyja szívében él.
Tárcámban egy régi fénykép,
léte már csak kedves emlék.
A Nap melegebben süt már,
fehér kócsag gázlóra jár.
Száraz ágon nagy sas pihen,
élelmet néz, meg se rebben.
Meglepődött ez a gólya,
mikor leltárt készített,
sok tojás volt a fészkében,
nem fehérek, színesek.
Ezernyi csodája a földnek, a tájnak,
madarak röpködnek, mókusok cikáznak.
Virágok ezrei szirmaikat bontják,
bódító, mézízű illatukat ontják.
Erdő mélyén sétálgatva
odvas fára bukkantam ma.
Faodúból szempár villant,
bátorságom majd` elillant.
Megpróbálta, nem sikerült
elnyomni a tavaszt,
elűzni a napsugarat,
mely virágot fakaszt.
Gyermekkorom képe villan fel előttem,
gondolataim még papírra vettetem.
Bemártott, új tollal épp levelet írok,
hogy serceg a papír, amint fogalmazok.