Bőr István Pbor
Oly sok szépet nyújt az élet,
mutassátok meg, művészek!
Messze szárnyal a képzelet,
így alkottok szép műveket.
A szíved egy pontos óra,
figyelmeztet oly sok jóra.
Hallgass mindig a hangjára,
amit súg, ne vesszen kárba.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
elhagytam a várost, követem a fákat.
Keresem múltamat, azt, ki egykor voltam,
emlékek tolongnak mellettem a porban.
Véget ért a gyönyörű nyár,
halványabb már a napsugár.
Ahogy fordul a Nap tovább,
úgy változik meg a világ.
Az élet nagy pillanata,
amikor egy fürge ürge
minden neszre felfigyelve
megáll itt egy pillanatra.