Bőr István Pbor

Született: 1951. április 9.

Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendes emlékezés

Közeledik egy nap, mikor emlékezünk
azokra, akiket szívünk mélyén őrzünk.
Rohan az élet, de kicsit néha állj meg,
ne szégyelld, ha akkor a könnyed is pereg.

Tovább...

Az élet és a halál misztikuma

Közeledik Mindenszentek napja,
rögtön utána a halottaké,
oly szomorú akkor a HOLD útja,
fényesen néz le a sírok felé.

Tovább...

Pihen a természet

Most néhány hónapig csend uralja a tájat,
némaság övezi az öreg csónakházat.
Pihen a folyó is, és megpihen a partja,
a megkötött csónakot csak szellő mozgatja.

Tovább...

Erdei barátaink

Sétálj egy erdőben óvatosan, csendben,
ne zavard életét, menjen minden rendben!
Figyeld a surranó, kis vadak sétáját,
hallgasd a madarak csodaszép trilláját!

Tovább...

Lopakodó ősz

Alig vettük észre, és már nyakunkon az ősz,
ide lopódzott hangtalan, nem vártuk még őt.
Azért néhány jelet küldött, itt lesz nemsoká,
de nem hittük el ezeket, nem is vártunk rá.

Tovább...

Üzen a hegedű

Valahol, a Föld egy távoli zugában,
hol összeér a víz, a föld és az égbolt,
a kora reggeli hullámsuttogásban
egy vonó a hegedű húrjain táncolt.

Tovább...

Az ősz arca

Fenn az égen sötét, őszi felhők szállnak,
bizony, már azt hittem, vége van a nyárnak.
Hajnal fele újból hűvös szelek járnak,
később köszönhetek fénylő napsugárnak.

Tovább...

Mivé lesz...

Mivé lesz az életünk, ha semmit nem kímélünk,
tudnunk kellene: a Földön nem egyedül élünk.
Értünk van a környezet, mi meg őérte vagyunk,
meg kell végre értenünk, és fogja fel az agyunk!

Tovább...

Életem részei

Emlékembe idézem, amit egykor átéltem, a múltat,
szétszortírozom magamban, melyik milyen képeket mutat.
De néha nehéz áttörni az összemosott határokat,
"a festékét vesztett, repedezett kapun öklöm kopogtat."

Tovább...

Színes virágok

Amikor a nyár véget ér s búcsúzik,
a sok szép virág szirma mind lehullik.
Mi lehet méltó emléke a nyárnak,
illatát ontó csodaszép virágnak?

Tovább...

Égiháború a pusztán

Ragyog a napfény a végtelen pusztán,
izzik a levegő délibáb táncán.
Szárad a fű, és hogy porzik itt minden,
fülledt melegben még a szél sem rebben!

Tovább...

Vagy mégsem?

Furcsa álmot láttam,
repülni akartam.
Égbe vitt az utam,
felhők között szálltam.

Tovább...

De szép is volt...

Az évek elszálltak felettem,
nincs mit tenni, megöregedtem.
Várom, a sors mit ad még nekem,
miként változik az életem.

Tovább...

Így születnek...

Szívem mélyén felcsendült egy dallam
olyan halkan, hogy csak magam halljam.
Nem tudtam, ezt mi hozhatta elő,
éreztem, e hang bennem egyre nő.

Tovább...

1212

Valahol a Földön

Földünk más pontján is szállnak a fellegek,
szédítő táncukat járják az elemek.
Ott is gyűlnek felhők riasztó tömegben
félelmet keltenek arra mindenkiben.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom