Böőr Tamás
időtlen ideig...
Van, aki elindul,
Kinyújtott kézzel botorkál:
- Hazám!
Félek, miért nincs jogom hozzád?
...itt vagyok!
Lombkoronám,
Behunyt szemed, álmot takar.
Egyszer átölel
S játszik veled.
...itt vagyok!
Bár lennék alkony,
Mely betakar.
Szemedre álmot szórnék lassan.
Nem kérdeznéd tőlem:
- Mondd!
Mondd, mit akarsz?
...ennyi...!
Már nem áldozok fel
Mindenért mindent!
Szálka...?
Cipelek egy keresztet,
Amiért ideszülettem,
A hangot,
Amit már rég elfeledtem.
Ne félj!
Bár lennék árnyék,
Mely rád talált.
Követnélek csendben
Egy életen át,
Hogy láthassam, tudjam,
Mikor merre jársz.
...listán.
Én csak egy szám voltam a listán
Egy kifordított ház előtt,
Kint felejtett kilincs,
Egy románc,
Mely széthullott s összetört.
Hallod???
Gyere, öreg, ülj ide közénk!
Befogadtál minket,
S tesszük mi is szerződésként véled.
Nézd ezt az alkonyt...
Fiam!
Nézd ezt az alkonyt,
Szememre álmot nem repít!
Fiam...!
Álmomban álmot láttam.
Vijjogott a sólyom,
Tűz lobbant, s arra vágytam,
Hogy eliramodjak.
Kezdet...
Fiam, gyere, ülj ide mellém!
Hunyd be a szemed, hallgasd, mit üzen a csend feléd.
Hallgasd a tompa zörejt, amely egyre közelit feléd, a kutyák csaholását,
Mely éles, mint a kés.
Írj!
Valaki megszólított:
- Ma már ma van,
Jobban hiányzol, mint tegnap!
Nem...!
Azt hiszed, nem tudom, mi az, hogy fájdalom,
Amikor a spirálfüzetet ott ütöm föl,
S mindig ott nyitom?
Mi az a vonagló test,
Azt uralni képtelen Rest?
Add!
Uram!
Ha mernék kérni,
Ha volna hangom és szavam,
Azt kérhetném,
Kérhetném, hogy még ne,
Még ne jöjjön?
Az a pillanat...
Létezik olyan, hogy jó,
Vagy mindenre azt mondod:
- Ó!
Mosolyt csal az arcodra,
Hiszel benne, s nem feszülsz,
Lelked ettől kiteljesül?