Böőr Tamás
Ne...!
Álmom, most ne tűnj el,
Ne ébressz föl,
Vele szeretnék,
Vele akarok lenni!
Nem az számít, hogy én ki vagyok...
Kapocs
Egy távoli hidat láttam,
Ismertem meg benned,
Amelyen át soha nem mentem,
Nem jártam.
Nem!
Miért kell elengednem egy mosolyt,
Kimutatni fogam fehérjét,
Belőle úgy sem látszik több,
Mint egy mozdulat?
...tükörkép?
Pőrén ültem meg a lovam,
Gondoltam,
Az eldobott kő nem rám,
Hanem mellém zuhan.
...folytatás!!!
Jaj, most hová lépjek,
Hogy senkit meg ne sértsek.
Szárnyam s vágyam gellert kapott,
Napok, felhők, csillagok,
Hogy érhetnélek el benneteket,
Ha bajban s kiszolgáltatottságban egyedül vagyok?
... Miért...?
Minek a lánc, ha veder sincs,
Ha a kútból eltűnt a víz?
Ha körülötte elhalt a:
- Húzd meg!
- Húzd!
S itatásra várva
Jószágok gyülekeznek?
Gyerünk...!
Mielőtt elválunk, fogjunk kezet,
Adjunk puszit vagy mondjunk:
- Helló-t, érezzünk mindent?
Maradjon bennünk a beégett kép,
A vágy, a holnapi visszatérés?
Lapozd!
Nem látsz bele az életembe,
Nem tudod, mit miért,
Így el nem érhet gondolatod,
Hozzá közel-távol sem érsz.
Már nem adok...!
Ha elérném a kezed, amikor csendben vagy,
Amikor fáradtan, durcásan rám rivallsz.
A csend magától üzenne,
Rombolná, ami vár reám,
S ami megmaradt.
Álomlátás
Álmomban ölellek téged, képzelet,
Vad, lágy természet.
Végigfutsz rajtam, dorombolsz,
Puha szellőd simít,
Kacagsz rajtam, majd elmerülsz,
S arcomon hőn viríts.
Tamás, miért nem...
Amikor pislákoló mécsesek között sétálsz,
Amikor a kitárt ajtón belépsz,
Vesd le a cipődet,
Hisz szent helyre érkeztél!
Tovább...
Elmegyünk egymás mellett,
S utólag minden megszépül.
Mindent újraálmodunk,
A végén minden kiderült.
Nekem...
Titkok kertje az életem,
Ahová belépnem nem szabad,
Nem lehet.
Hiába érkezem, kopognék,
De ajtaját soha el nem érem,
Nem érinthetem.
Elvesztél!
Ha a valóság föléd kerekedik,
A hit ködfüggönnyé válik.
Ha a látszatot fölcseréli a képzelet,
Már elfelejted, ki,
Mikor s hol lehetsz.