Bomba Endre

Bomba Endre

Született: 1991. május 11.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ráeszmélés

Midőn büszke két szemed ablakába néztem,
Midőn a szíved zsámolyára ültem,
Eltátott szájjal újra-újra megfigyeltem,
Ahogy a nagy világ problémáit kezeled:
Nem ismered a bánatnak semmilyen érzését.

Tovább...

Mit írjak?

Valami szívhez szólót kéne írjak,
Valami nagyon fontosat,
Kiemelkedően egyszerűt,
De egyben magasztalósat.

Tovább...

Nemde?

Néztél már tükörbe, mikor nem volt minden rendben?
Mit láttál magadon? Mondd ki! Ne ess most kétségbe.
Biztos vagyok benne, hogy nem voltál megelégedve,
Pedig azt kéne, s nem küzdeni egy-feszt minden ellen.

Tovább...

Gyerekkorom emlékei

Emlékeztek még, milyen jó volt régen?
Lent a blokkok között, a gyerekek ott éltek.
Nem számított, mi van, reggel vagy épp éjjel,
Hogy elokult a világ, csak úgy nézek széjjel.

Tovább...

Annyi, vagy mennyi?

Annyi szörnyű dolgot látok, annyi igazságtalanságot,
Annyi nyomorultságot, annyi hasztalan mámort.
Családapákat, munkás anyákat, kik félnek a mától,
Félnek a rossztól, a jótól, az igazságtalanságtól.

Tovább...

Idő-töltés

Hajunkat lobogtatva száguld velünk az idő,
Olyan gyorsan növünk fel, hogy nincs múlt, csak jövő-
Velünk születik ez, vagy csak úgy belénk nevelik?
Rohanva halunk meg, mint ha üldözne valami.
Hátunk mögött az idő ostorral hajtja a szekerét,
Ha lassítani szeretnénk, a hátunkat az szakítja szét.

Tovább...

Ha, de csak ha!

Ha te volnál az egyetlen, minek is kéne más?
Veled teljes lenne minden, nem pedig fele más
Ha esélyt adnál nekem, én azt el nem játszanám,
Élnék vele míg élek, s büszke lennék rá.

Tovább...

Természetes

Kérdezem a napot,
Hogy lesz-e holnapod?
Kérdezem a holdat,
Nappal villanyt oldhat?

Tovább...

Minek véljem?

Átölel a gondolat, mint fűszálat a harmat,
Átjárja a testem, mint erdőket a falka.
Egy lány hangját a szél sodorja halkan,
Ez az egy hang, mi füleimet marja,
Szétszakítja belsőm a régi vágyakozás,
Nem tudja az énem, mi ez a változás.

Tovább...

Szürkeség

Színtelenbe változott az egykor színes egyéniség,
Eltűnni látszik minden, kissé beborult az ég,
Felhők mögé került a nap, s nem tisztul még a kép,
Arcom csak egy torz tükör, elfáradt mosollyal él.

Tovább...

ELindulok

Indulásra készen, csomagom a küszöbön,
Messzi út árnyékán ilyesmiken tűnődök:
Megéri-e itt hagyni szép Erdély hazámat,
Megéri itt hagyni apámat, anyámat?

Tovább...

Szerelembe

Szerelembe kéne essek, mert az egy mély verem,
Melybe lassan huzzan bele az ember,
S melyből lassan zuhan, mászik kifele,
Beteg kéne legyek tőle, halálos, nagy beteg,
Ágyhoz kéne kössön engem. S ne ereszen el sosem,
Szenvednem kéne tőle, mint a mesékben a hercegek,
S kiállnom a három próbát, hogy elnyerjem a jobbfelem,
Enyém lenne a királyság, s lenne sok-sok gyermekem.

Tovább...

Voltál!

Remény voltál a távoli messzeségben
Táptalaj voltál a sziklás hegyvidéken
De mára árnyék vagy puszta vaksötétben
Lyukas gumija életem szekerének
Nemes fának vagy fiatal vadhajtása
Pokoli angyalok ördögi áldása
Reményt jelentettél rabságom idején
Most szabadságot a lelkemnek legmélyén...

Tovább...

Csak kacag

Szemébe néztem és láttam: ez lesz a vég.
Szívébe tekintenék: lássam, mennyire mély.
Lelkébe lesnék, hogy tudjam, mennyit is ér,
De ő nem enged, ő csak kacag és néz!

Tovább...

Adj

Adj egy szikrát, hogy robbanhassak,
Adj egy csókot, hogy álmodhassak,
Vért és eret, hogy dobbanthassak,
Tiszta szívet, hogy jutalmazzak.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ