Bolgárfalvi Z Károly

Bolgárfalvi Z Károly

Született: 1954. szeptember 24.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A fennsíkon szél fütyül az erdősávon át (2)

A fennsíkon szél fütyül az erdősávon át,
A hegyfok alatt port kavar, alig látni már,
Épp most fordul kikeletre, micsoda idő,
Lombok közt ül egy város, mely hirtelen kinő.

Tovább...

Ki kenyere javát fogatlan megette

Ki kenyere javát fogatlan megette,
Az saruján hordhatja az élet porát,
Mert az idő feje felett rég kikezdte
Örökös szelektől korbácsolt otthonát.

Tovább...

Szűk gyalogút vezet a nagy almafáig

Szűk gyalogút vezet a nagy almafáig,
Kétoldalt ribizlibokor fut, tarkállik,
Dróthálón át nézve védik vadvirágok,
Mily szép is a kert, ha gondozza gazdájuk

Tovább...

Karácsonykor, minden évben

Karácsonykor minden évben,
Sok-sok sóhaj száll az égbe.
Van közöttük könnyű, nehéz,
Sorsüldözött, mint a remény

Tovább...

Karácsony

Ó, karácsony, ó, karácsony,
Milyen szép az este.
Mindenütt csillagok
Ragyognak feletted.

Tovább...

A fák megritkult lombjai között

A fák megritkult lombjai között
Fogócskát játszanak az őszi ködök.
Hol van már a vidám, illatos nyár?
A szerelmünk jelképe odavan már

Tovább...

Amikor végigsétáltam az utcán

Amikor végigsétáltam az utcán,
Még vakító fényben fürdött a tér,
Aranyló napsugarat öltött magára
Minden ház, amihez csak hozzáért

Tovább...

Álmos erdőben...

Álmos erdőben a csörgedező patak
Hangja hol elhalkul, hol meg erős marad,
Némán ül meg most a bagolyszemű este
A cserjések felett kényesen lebegve

Tovább...

A folyó partján állva panaszkodik az est

A folyó partján állva panaszkodik az est,
Míg égen a csillag, addig ő a földön fest,
A hegyek mögött távolabb pihen a világ,
Simulnak és illatoznak lila orgonák

Tovább...

Lelki társam, különleges, tudnál-e lenni

Lelki társam, különleges tudnál-e lenni,
Egy mindig hű barát, akire számíthatok,
Hétköznapok sűrűjében szeretve lenni,
Akit méltán irigyelnek a tudatlanok.

Tovább...

Bársonyán ül az este

Bársonyán ül az este, épp fürdőzik a táj,
Oly elgyötört, fáradt a teste, frissülne már,
Szélben futó fehér felhők mérik a vidéket,
Idő áll egymagában, mint múló igézet.

Tovább...

Illatos alkony ereszkedik a tájra

Illatos alkony ereszkedik a tájra,
Áll az éj csöndje, tán kifut a tisztásra,
Sajátos nesz ront rá a szótlan vidékre,
Hajlik a fűszál, mint hold a tó vizére

Tovább...

Újra látogat bennünket a tavasz

Újra látogat bennünket a tavasz,
Húsvét táján a hűvös bokrok alatt
Azokba a csendes berkekbe bújva,
Hová sok madár a félelmét súgta

Tovább...

Esti sötétségbe nyugodott a nap

Esti sötétségbe nyugodott a Nap,
Bokrok alján a szél új erőre kap,
Homály borul most Isten asztalára,
Rigók, cinegék, varjak bánatára.

Tovább...

A Kis Hableány (részlet a könyvből)

Andersen meséjének versváltozata

A partoktól távol, messze, nagyon messze
Vígan süt a nap, és búzavirágkék a tenger,
A felszín átlátszó, mint egy szép üveg,
Mélye feneketlen, hatalmas, mély üreg.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ