Boldog István
Mindenki költözik, szerencse útra hág,
mióta létezik eszement világ.
Zsákjában ábrándokkal kijelölt,
önjelölt bárkája ring "Kánaán" előtt.
Kedvenc időtöltése
felhőkből kiszökött
napsugarak rágcsálása.
Neki fenomenális csemege...
Vers
lelke
rím. Piciny
zeneszó, szép
szófalat. Szívhang,
verbunkmuzsika,
fülbemászó
hangsor szól.
Karácsonyi poéma
Egy
testből
lettek ők,
bűnbe esve
ismét egyek. Az
elsők e Földön
Ádám, Éva,
kiket köt...
Égbolt színpadán pislákoló kandeláberek,
zsúfolt nézőtéren kíváncsi emberszemek,
lámpaláz fényei színházi csillagkarzaton.
Nyitány az éj kezdete,
holdfénnyel játszó vibrafon,
szívütemre táncoló fényzene.
Ég küldte ránk
a sok viharkatonát.
Fák rücskös ágai
ostorként csapkodják
a reszkető éjszakát.
Ha
a mi
utcánk épp
útba esne
neked, ne feledd,
üres, tátongó
lábbelim a
párkányon...
Az - - - - - - - - A
égben - - - - - viasz
szárnyalok. - - - - leolvadt,
Már látom mily - - szárny lehullt. Fönt
fényes csillag, - - - égi-madár köröz...