Boldog István
Tavalyi gallyakon friss verébcsapat
csivitelve ereszti,
örömmel fújja ki
a télben rekedt pletykahangokat.
Felhők mögül szökött,
bújócskázó, cifra fények
villantják az erdőt.
Árnyak táncolnak az ernyőn.
Nagy munkát adtál,
Uram Teremtőm,
mikor az Édenkertben
egy embert választottál ketté.
Barokk asztalán ráma,
benne nyár boldogságát őrzi kép.
Te, aki Isten kertjében
kárt okozol,
te is csak egyszer
elkárhozol.
Éva kígyópörköltet főzött
a házi mulatságra.
A háziúr is invitálva lett
a vacsorára.
Jaj,
az oly
hasznos, s
nem snasszos, ha
szabadságharcos
tánczenekar
húzza a
nótád...