Boldog István
Ha
a mi
utcánk épp
útba esne
neked, ne feledd,
üres, tátongó
lábbelim a
párkányon...
Az - - - - - - - - A
égben - - - - - viasz
szárnyalok. - - - - leolvadt,
Már látom mily - - szárny lehullt. Fönt
fényes csillag, - - - égi-madár köröz...
Halottak napi őrtüzek pislákolnak.
Fentről földi csillagoknak látszanak.
Jelzőfényekkel bátorítanak várakozók:
- boldogulásra vágyók a landolni szándékozót.
Korrom: koromfelhő, füstfelleg,
műanyagba öntött tévhites kórszellem:
- mi nem kell, kidobható!
Perforált az ózon, fortyogó lángtenger
a Nap: rajta nincs csap,
zéró-pluszos hőterelő,
szégyenszűrő, mi szabályozható.
sziámi apeva
Egy... álmokat törő,
fájó... idegölő,
tűszúrás... élcelős,
minden kérdés... csípős,
ábrándellenes... szó.
Nyár és ősz között
Őszelő érlel
igazán!
Gyümölcs
hull,
kert
édes
illata...