Boldog István
Maradj otthon! nehéz ezt mondani,
csavargó léleknek útját tiltani.
Megvadul az, kinek szárnyát szegik,
lelke mindig szökni, szállni vágyik.
Verbunk...
Vers
lelke
rím. Piciny
zeneszó, szép
szófalat. Szívhang,
verbunkmuzsika,
fülbemászó
hangsor szól.
Nem
etet
már többé,
rémes-krémes,
ördögi vágyszer,
métellyel töltött
tortaszelet.
Két
szemed
fényvihar.
Zenit robban,
lélekkikötőt
szemcsepp mossa:
- már látni,
hol a...
Egy
tóban
születtek
nyár elején,
mint szerelmük is
egy tündérrózsa
szirma alatt.
Mindenki költözik, szerencse útra hág,
mióta létezik eszement világ.
Zsákjában ábrándokkal kijelölt,
önjelölt bárkája ring "Kánaán" előtt.