Boldog István
Ej, ha én felnövök,
akkurátusan nem nyögök,
hümmögök folyton-folyvást!
Harsányan olvasom
a csíziót - már betéve tudom,
akár Atya a Bibliát.
A tudat ledermed,
tűk rohannak az idegpályán.
Időzített bomba
a felsrófolt, ketyegő, lázas agy.
Egy régi tükörre leltem
emlékeim között.
Félig vak a foncsor rajta,
már csak homályos képet ad.
Ond,
Álmos,
Előd, Tas,
Kond, Töhötöm,
Huba - eleink
hittek szövetség
erejében.
Vonul a nyalka had.
Nélkülük nem múlhat el "haddelhadd".
Titkos misztikumot árasztanak
susogó szoknyák,
degeszre tömött mellényzsebek:
baksis remények.