Boldog István
Az ember és a természet kalákája,
embert s állatot etető-itató
ez a vízzel telt tőzegbányató...
Gyarmatosítók dala
Végy egy temetőt,
kocsmát, templomot!
Szép, nagy, égbe menőt,
s bele hírverő harangot:
felmagasztalunk, bim-bam!
Sok
olyan
ember van,
kinek semmi
ideje nem volt
felnőni, hiszen
elfoglalt... ő
gyerek lesz...
Estéből éjbe,
szürkületből sötétségbe.
Éjszaka csendjéből hajnalba,
derengésből nappalba.
Belőled fakadtam,
gyönge ág rügyéből lettem.
Tőled kaptam,
örökbe adtad
lényed darabját: életre szóló,
érvényes bérletem.
- komámasszony, gazdasszonyka,
tojnak-e a tyúkjai?
Ha nem tojnak hat vagonnal,
meg kell őket irdalni!
Az útikalauzból kimaradt filmkockák
A
mi kis
falunkban
hagyomány a
szüreti vígság:
lócitromot
és flakont
termő...
Stréberek bálján minden klappol,
lábacskákat őrszem védi.
Csábító dallam szinglit,
facért megigézi.
Első az illem, kifenve glancol.
Mindenki billeg:
- el ne indulj, zongora!