Bognár Pál

Született: 1990. október 2.

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Emlékeim

Én nem tudom, mit jelent boldognak lenni.
Tudod, én szeretem az esőt.
És szeretem magamban mélyen eltemetni
a fájdalmat, az éltetőt.

Tovább...

Csendem

Lehunyt szemmel hallgatom
zengő lélekdallamom.
S tintát fröcsköl a káosz,
ha túlcsordul a pátosz.

Tovább...

Néma kiáltás

Ó, szerelem, te átkozott fertő!
Mennybe emelsz Évámhoz,
Majd pokolba vetsz Lucifer igájába.

Tovább...

Életélmény

Félbetört csillagok pora,
összegyűrt kozmosz, álmaim otthona.
Olykor komikum e kozmikus vitorlás,
s mit sajátnak hiszünk, csak pillanatnyi bitorlás.

Tovább...

Részlet

A semmi vagyok, és a minden,
Állj, ahová gondolod, és láss, ahogy akarsz.

Tovább...

Téli dallam

Dereng a merengő arca az alkonynak,
Nyári balkonnak színét irigyli.
Tompa fényű bíborárny vág utat,
Erdőszéli bozótosban utat mutat,
Hazatérő rigó rikkant, búcsút int e napnak.
Bárányfelhők szét-szétszakadnak,
Miként sietve a fény után szaladnak.

Tovább...

Csak akkor...

Csak akkor hiszem el, hogy reggel van,
Ha látom a Napot.
Csak akkor hiszem el, hogy tavasz van,
Ha érzem az illatot.

Tovább...

Tompább a holdfénynél

Se te, se te, se te.
Mély, szürke, kérlelhetetlen este
a sors. Én gyors léptekkel baktatok utánad,
te velővel táplálkozó vadállat.

Tovább...

12

Lomok közt

A sors tatján ülök kopott érzések közt,
Kartondobozba zárt emlék, s e-fajta kincsek.

Tovább...

Dobozba zárt szelem

Tudod, mi az idő?
Teret összekötő, folyékony halál.
Leláncol s dobozba zár.
Létünk doboz a végtelenben,
mint a víz a két kezemben,
úgy folyik el, ki tudja, hová.

Tovább...

Parton

Halk hullámai szinte csiklandoznak.
Ha a zátony meg nem törné, egybeolvadna az éggel.
Igen, látom, hogy honnan jöttem,
lehunyt szemem mögött küzdök a messzeséggel.

Tovább...

Levél vagyok

Rügyet bontottam, magam hajtás voltam,
Égbe törtem, csókoltam a Napot.
Angyalok könnyét ittam, növekedtem,
S esténként a kövér Hold altatott.

Tovább...

Engedd a virágot

Tél űzi, eltipor, nap égeti.
De lényegét a világ nem érheti.

Tovább...

Forrás nélkül

Életem folyamból érré apadt,
medremhez iszap tapadt,
az erdő elcsendesült.
partomhoz egy vándor ült,
nézte habjaim,
tovaúszó darabjaim.

Tovább...

Szunnyadó szakadár

A valóság szürreális, szűrt realitás,
Csak annyi, mit a szemünknek engednek látni.
Lélekidegen, távvezérelt permeabilitás,
Hisz gúzsba kötött elmével nem lehet szállni.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom