Bitter T. Ákos

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hangulat

Mint egy kopár, kietlen táj az agyam,
feleszmélt a semmittevés.

Tovább...

Barátság

Életem, mint ajándék,
lelkedben honol; csend
és nyugvás részeként
egésznek, pihent...

Tovább...

Dekadencia

Visít a csend!
Dübörgő léptekkel altatnak csecsemőt,
sivárság végez ki lelkeket,
hóhér arcán vigyor ül.

Tovább...

Elvetélt szerelem

Cserbenhagyta szívemet egy szerelem.
Mintha nappalhoz lenne hűtlen a fény,
s mint csillagok, ha már nem kapnak esélyt
sötét, borongós nyár végi éjjelen.

Tovább...

Sors

Tisztelet a nagyság előtt

Isteni gesztus, emberi ajándék!
Mint egy hősi eposz: "in medias res"
beint a mester és megremeg a test,
s lélek a zenével titkon frigyre lép.

Tovább...

87

Feleségem emlékére

1955-2008

Nézd el nekem,
ha szó-kövekkel dobálóztam,
hogy kép-késekkel vagdalóztam,
nézd el nekem!

Tovább...

Bűvölet

Mintha méhedben lennék
édenkert szülője,
vagy tán e világban
álmaim rabjaként,
enyhülés vagy nekem
fájdalmaim között
áhított világom
délibábjaként.

Tovább...

Sírhatok

Sírhatok, most nem látja senki,
hogy lelkemnek jussa fájdalom...

Tovább...

Követlek

Hóban, sárban, szélben, fagyban,
villámosztó viharokban,
megalázott napjainkban.
Múlt kincseit felidézve,
ébredt jövőn elmélkedve
kézen fogott tisztelettel.

Tovább...

Ha majd menni kell...

Fényt adok a gyertyáknak,
rombolok házakat,
és lábam gázol mocsáron át.
Hazudom a hazugságot,
hazudnak engem,
ciripel szerelmem,
párbajoznak érzelmeim,
kincses sziget szívem...

Tovább...

23

Május

Anyák napjára

Orgonaillatú május,
Te emlékkönyve szívemnek...

Tovább...

34

Változatlanul

Békét sugall az éji erdő,
lusta kedvvel szellő járja át,
kirótt útján sétál a hold is,
és egy sün valahol szöszmötöl.

Tovább...

12

Neked!

Voltam én már szegény vándor
alamizsnát kéregető,
sajnált, büszke elme,
kitagadott gonosztevő,
gyalázatban élő lator,
alantas és semmittevő,
lelki békét nélkülözve
alkuszokkal üzletelő.

Tovább...

23

Variációk

Gyűlölök szeretni
Szeretek félni...

Tovább...

Városi magány

Barátomnak, Csurgó Attilának

Az ablaknál ülök csendben, egyedül,
kint veri az utcát az őszi eső,
s itt benn megbénít a városi magány.
A perceket számolom, múlnak nyomtalan,
hasztalan igyekszik az örömök képe,
megkopott emlékek széthullnak fejemben,
súlyos terhével az üresség rám szakad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom