Birta Angéla
Ha már választottam, márpedig választottam!
Szegődött valaki mellém, és életet is kaptam.
Úgy éljem, hogy nekem jó és megfelel,
Ha segítek választani, azzal nem ronthatom el.
Két nappal ezelőtt még azért imádkoztam,
hogy jöjjön valaki, kiben lesz bizalmam,
Vártam egy barátnak érdeklődését felém.
Hát mit adott Isten? Egy új jött elém.
Az életem szebb az álmaimnál,
Hitem erősebb vágyaimnál,
A korom éveimben két szám,
Nappal mosolyra nyílik a szám.
Álom voltál, mostanig álom,
Aztán lettél bűvös valóságom,
El kellett menned, jellemed kísért,
Távol vagy... mégis érzem az édes fényt.
Szavak nélkül értettelek,
Mosolyommal becéztelek,
Karjaimban aludhattál,
Imádtam, ha rám vigyáztál.
Minden idő gyorsabban pergett,
Mikor itt voltál, és megöleltelek,
Távolságban is gyorsabban futnak,
Ha Én Téged mosolyogni látlak.
Kinőttem a könnyeimet.
Megismertem a kegyetlenséget...
Mégsem váltam kegyetlenné!
Köszönöm a fáradalmat,
azt a rengeteg áldozatot,
mit értem hozol meg naponta,
mit teszel, hogy legyek boldog.
Érzékelem csended levegőn túl,
Lelkemhez száll, ha dúdolod.
Szemeid csillognak díszfényében,
Autóból tekintek Rád... mosolyod elcsenve.
Te annyira Én vagy,
és én annyira te,
mire vártunk eddig...
Korra vagy időre?!
Oldalbordáimon táncot jársz,
Könnyed a lépted, mégis fáj,
Szerre töröd vonalról-vonalra,
Ivről-ivre egyre gyakrabban.
Halló! Jézusom, most hallasz?
Tudom, jó a térerő a Mennyben.
Most lelkem... úgy Téged óhajt,
Most terheim Elődbe kell vinnem!
A másik irány jó lesz majd nekünk,
ha ez nem válik be, vagy eltévedünk,
legalább kettőnké lesz az út és az élet,
legalább Mi leszünk lényege a létnek...
Félek, rettenetesen félek,
ijesztgetnek elavult fények,
mi lesz, ha nem lesz költészet,
ha mindent elvisz az enyészet?
Kitárja a magányos fa karjait a világ felé,
Csak a tenger válaszol... közben megemelkedik -
Mintha egy nagy füzet volna, ahová mindent lehetne írni:
A fáról levelek hullanak... lapjaival ezt is teszi.