Birta Angéla
A szerelem börtöne a búcsúzás,
a kis-idő távollét vagy távozás!
Az elválás s közben az ígéret,
hogy a holnap többet ígérhet!
Szerelmes lehetsz, ha szabad vagy,
de néha nem lehetsz független a szerelemtől.
Az élet a kettő között tornáztat,
s egyensúlyt kell találnod, melyik legyen!
Ennyi, amit akarok, aminek szükségét érzem,
nem baj, ha nincs vagyonom vagy pénzem.
Nem számít a luxus, sem a selyem holmi,
nekem úgyis még életben kell maradni!
Régen a kezemben tartottam mindent,
már semmi nem kell, mit kínál az élet.
Kihullott kezemből, porrá változott
lelkem békessége, elfogytak az évszakok.
csak írni bármiről
bárhol, de egyedül,
s rejtőzni magamba,
valamit itt hagyva,
csak játszani a betűkkel,
akrobatázva színeivel,
kíváncsiság, álmodozás,
váltás, de nem változás...
Amikor minden világos,
és közel jársz az igazsághoz,
anélkül is, hogy küzdenél,
feladnád vagy megijednél.
Utolsó mentsvárunk a hit, templom,
mi el kell vesznünk a nagyvilágon...?
Azért, mert nincs semmire engedély,
nem jár nekünk más, csak munka-erény?
Gyermek maradnék, hinni a csodát,
lelkemben őrizni varázslatát.
Várni - remélni tudatmentesen,
mókásan szólni másokhoz szépen.
A gyermek, akár egy kis fa,
akit teremtett anya és apa.
Születik Ő is, mint a csemeték,
csodás kísérni egész fejlődését.
Felhős égboltra vetítem szemem,
könnyet ejtek, hiányzik kedvesem.
Hüvös van még, mert visszajött a hó,
nélküle nincs élet, ez így nem jó!
Gondoskodó Atyám, magadhoz ölelsz,
Csendes napok jönnek megtérésre,
Ilyenkor látom orcád, Te felemelsz,
Jézusom, tudom, hogy meghaltál értem.
Huszonkét évem betöltöm
a többin már csak tűnődöm
elszállt
nem fájt.