Birta Angéla
csak írni bármiről
bárhol, de egyedül,
s rejtőzni magamba,
valamit itt hagyva,
csak játszani a betűkkel,
akrobatázva színeivel,
kíváncsiság, álmodozás,
váltás, de nem változás...
Amikor minden világos,
és közel jársz az igazsághoz,
anélkül is, hogy küzdenél,
feladnád vagy megijednél.
Utolsó mentsvárunk a hit, templom,
mi el kell vesznünk a nagyvilágon...?
Azért, mert nincs semmire engedély,
nem jár nekünk más, csak munka-erény?
Gyermek maradnék, hinni a csodát,
lelkemben őrizni varázslatát.
Várni - remélni tudatmentesen,
mókásan szólni másokhoz szépen.
A gyermek, akár egy kis fa,
akit teremtett anya és apa.
Születik Ő is, mint a csemeték,
csodás kísérni egész fejlődését.
Felhős égboltra vetítem szemem,
könnyet ejtek, hiányzik kedvesem.
Hüvös van még, mert visszajött a hó,
nélküle nincs élet, ez így nem jó!
Gondoskodó Atyám, magadhoz ölelsz,
Csendes napok jönnek megtérésre,
Ilyenkor látom orcád, Te felemelsz,
Jézusom, tudom, hogy meghaltál értem.
Huszonkét évem betöltöm
a többin már csak tűnődöm
elszállt
nem fájt.
Szonett
Kettőnk életét a sors szétzúzta,
Különvetettek minket a tengerek.
Vártuk, mit hoz lényünk akarata,
Szeretlek, nélküled búban szenvedek.
Táncolunk így, mi nem fázunk,
még egy kis szambát eljárunk.
Fog a babám, van közönség,
pörgünk-forgunk, szakad a jég!
A tükörben magam nézem,
vagyok immár útra készen.
Mivel túl korán kelek,
inkább most aludni megyek.
Tündöklök Neked piros ruhámban,
értem én is, mint mag a búzában.
Mint pipacsos mezőn sárga kalász,
mint Afrika földjén az ananász.