Birta Angéla
Ami nem fordítható már vissza,
a semmiből jön lelket mérgezni.
Az esetet kell venni szigorral...
Soha nem bonthatom ki érzéseimet,
fiatal koromra az rosszul hatna.
Inkább csendben meghozom döntéseimet,
s nem hallgatok a gonosz szavakra.
A barátságról sok mondandóm lenne,
kitöltötték életem nyarait.
Földbe tiportak, vittek a mennyekbe,
én jól megismertem változatait.
A csalók nem lesznek tisztességesek,
aki lop, érzi: bármit megtehet!...
Ez a szűk ösvény most odavezet,
hol helyben marad az emlékezet.
Idézünk múltból, álmodunk folyton,
fohászban kérjük, az Isten óvjon.
Gyere utánam, ördögök visznek,
karodban legyen biztonságérzet.
Add nekem a szád, puha, bársonyos,
hagyd a taktikát, ugorjuk át most.
Lottózol még a percekkel,
mit kívánsz, nem döntötted el.
Tűzött célhoz nincsen szavad,
álmod fala mind lesuvad.
Isten áldja meg a nőket,
kik földre teremtődtek.
Bőséggel és boldogsággal,
szűkebb, akár nagy családdal.
Nem nézek a virradó, új napra,
lelkem éji tűz, életben tartja.
Szavak, melyeket merengtem
úgy, hogy az érzelmet sem fedtem.
Légy ott, ahol nem vár senki,
ott, ahova úgy fáj menni.
Ott, ahol félelem kötöz.
ahonnan a remény elszökött.
Vége van végre a borús télnek,
foghatunk az ördögűzésének.
Ijesztő alakot távolítunk,
mert mi bizony a szép tavaszt várjuk!
"Forr a világ bús tengere, ó, magyar!"
Lásd, Istenem, e világ nagy port kavar!
Szívből kérlek, tekints ránk harag nélkül,
ne tiltsd a létet elveszett népedtől!
Szegény apám még dolgozik,
családjáért hurcolódik.
Terveit teszi és rakja,
álmait már fel nem adja.
Farsangi idő veszi kezdetét,
búcsúzunk a téltől nagy vidámsággal.
Tánc és zene kapja meg szerepét,
a tavasz előtt is tisztelgünk bállal.
Karácsony közeleg, érzem szelét,
Alkalom kínálja hívó jelét!
Roráté, rózsafüzér - előnyben,
Álmom az élet és benne Isten!