Birta Angéla
Érzékeny léleknek sosem könnyű,
a makacs elmének nem szakszerű.
Mindent bejárni, megélni, látni,
hallani, vallani, megszeretni.
Vigyázok rá, nem csak a szavakkal,
fogom a kezét, Ő jön mellettem.
Megajándékoz széles mosollyal,
őrt állok álma felett lelkemmel.
Tanulj meg, kislány, tűrni,
némán rideg arcot vágni.
Lépni sikátor galoppján,
lehet farkas, Aki bárány.
Ne féljünk a jövőtől, most tegyünk érte.
Ha más helyettünk nem! Mi lépjünk a jégre.
Bátran.
Páran.
Karácsonyeste elvonulok,
családomért hálát mondok.
Érzem Isten jelenlétét,
ad nekünk teljes békét.
Halványodik annyi álmom,
tervnek kulcsa lóg a záron.
Elfelejtem kötöttségem,
mi megrongál, elengedem.
Megbocsátom tévedésed,
átérzem a helyzetedet.
Tudom, elfogyott az erőd,
senki nem az, mint ezelőtt.
Annak a rózsának tüskéje van,
melyet kövér virágbimbó takar.
Nem tud táplálkozni, nincsen vize,
kóbor-szerelemnek könny a vége.
A szívem darabját
szinte elvesztettem.
Amikor egy hibát
ellene követtem.
Van ilyen
Az igazamért kiállok,
szemedbe mondom, ami fáj.
Sátánt abból nem csinálok,
de rád szólhatok, hogy megáll.
Monológ
Sírsz egy zenén, van érzésed,
láttál egy filmet, volt kérdésed!
Volt ízlésed is, stílus,
volt nagy döntésed, már jogos!
Halljátok, Egek, most szavam,
mert általatok Isten hall!
Rég forog bennem kívánság,
közbe` ajkamon szól imádság.