Birta Angéla
Gyermek maradnék, hinni a csodát,
lelkemben őrizni varázslatát.
Várni - remélni tudatmentesen,
mókásan szólni másokhoz szépen.
A gyermek, akár egy kis fa,
akit teremtett anya és apa.
Születik Ő is, mint a csemeték,
csodás kísérni egész fejlődését.
Felhős égboltra vetítem szemem,
könnyet ejtek, hiányzik kedvesem.
Hüvös van még, mert visszajött a hó,
nélküle nincs élet, ez így nem jó!
Gondoskodó Atyám, magadhoz ölelsz,
Csendes napok jönnek megtérésre,
Ilyenkor látom orcád, Te felemelsz,
Jézusom, tudom, hogy meghaltál értem.
Huszonkét évem betöltöm
a többin már csak tűnődöm
elszállt
nem fájt.
Szonett
Kettőnk életét a sors szétzúzta,
Különvetettek minket a tengerek.
Vártuk, mit hoz lényünk akarata,
Szeretlek, nélküled búban szenvedek.
Táncolunk így, mi nem fázunk,
még egy kis szambát eljárunk.
Fog a babám, van közönség,
pörgünk-forgunk, szakad a jég!
A tükörben magam nézem,
vagyok immár útra készen.
Mivel túl korán kelek,
inkább most aludni megyek.
Tündöklök Neked piros ruhámban,
értem én is, mint mag a búzában.
Mint pipacsos mezőn sárga kalász,
mint Afrika földjén az ananász.
Van, akinek körbeirdalod, mi a szeretet,
mutatod filmben, videóban várva,
példázódsz, nézd az aggokat, gyerekeket,
s a lényeget?... ő még akkor sem tudja.
Eljött az ideje,
este bálba megyünk,
forró bort kortyolunk,
sült fánkot eszünk,
ropjuk a táncot,
kitömjük a bábut,
majd tűzre téve...
Kedvesemhez
A veled-való szerelem az szerelem.
Összegyűjtött, finom, édes érzelem.
Eltéved előle a mohóság, az ábránd,
A szerelem veled hűség és vaslánc.
Újabb este és újabb alkalom,
szerkesztem a dalt, írom monológom.
Ha azonnal belekezdhetnék, mondanám:
nekem nincs veszteség emberek után.
A vágyaktól megbetegszem,
a hangulat meg nem felel!
Felnőttként se mentesülök,
érzelem-pontba kerülök.