Bíró Rudolf
Láncdohányos Hold köhög odafenn az égen,
körötte elnyomott csikkek a csillagok.
Lehamuzott sztreccsnadrágként nyújtózik éppen
a körút, és rajta foltként izzadok.
Odakint üvölt a zene, bent a szokol,
Szinkronizált szöveg a nyelvemen,
Énekkar a torkomban már hangol,
Parketta ropog, lábam nyergelem,
Az ablak reszket, szorongva nyílik,
Majd lassan magamban
Elszámolok tízig.
Csak térdelek a fallal szemben,
vallatós-félhomály ül le mellém.
Azt gondolnád: imádkozik a szentem,
de kezeim árnyjátéka aligha festmény,
hisz arcodat formáznám magam elé.
Azt mondják, a fájdalom az,
amitől a vers VERS lesz.
Akkor a múltam termékeny,
a jelenem meg terhes.
Már egy fekete macska dorombolt
a kávéfőző lusta belsejében.
A napba ölelkezve sírt a párkány,
szivárvány-jégcsapok lógtak a szemében.
Leláttamoztam az első verset,
amit elkapkodva neked írtam.
Nem készültem, s tudatlanul
egy jó jegyben bíztam.
Úgy tudom, a káoszban is van rend,
de csak a megszokást érezzük annak.
Garzon-lélekben lakni ma a trend.
A mosoly melyik része az arcnak?
Csak álltunk egymással szemben.
Megakadt súgógép volt a horizont.
Nem is mondhattad volna szebben:
Szeretlek. Én meg, hogy viszont.
Félig-érett, boglyas csillagokba
harap a korgó gyomrú (hol)nap.
Szemezget, s a kiköpött magokra
egyszerre lép rá minden ballépésem.
Apa! Mondd, ilyenkor hol vagy?!
Nap mint nap egy aszteroidamezőben bolyongok...
pedig nem mozgatnak ismeretlen, földöntúli dolgok.
Csak a Tömeg vonzása mozdít előre reggel,
mikor a túloldalra igyekszem át a gyerekkel,
szmog-gyűrűvel körülölelt boly(on)gó-fejek közt
próbálom kettőre növelni a személyes térközt.
Mintha tükörben néznélek téged.
Ellentétes minden gesztus, mozdulat.
Öten voltunk, megtagadtál négyet,
itt már kevés a 180°-os fordulat.
Szél pödrött bajszot a szomorúfűznek
a panelóriások játszóterén.
Ott és csak ott az számított bűnnek,
ha monogram nem volt a lapát nyelén.
...rejtélybe szövi gondolat-szálát.
Átlátni a sejtelmes rojtok között,
s értetlenül felhúzni az értő-álcát,
elkapni azt, ami rég elszökött
Ablakhoz szegezett, ráncolt homlok
számháborúzik a horizonttal.
Zsebemben toll, s a távoli pontok
összekötve alapos műgonddal.
Kibontja dús haját
a kormos este.
Anya főz, kéklik a láng,
s ringatózik a teste.