Bíró Marcsi
A csend az élet legcsodálatosabb hangja,
Meghallod énekét, ha elmélyülsz rajta.
A szavak a kifejeződés egyik eszköze,
Mely lehet hamis és igaz egyszerre.
A gondolat egyszer csak elindítja önmagát,
S a világ képében mutatja meg hatalmát.
Önámításban élsz, míg a világ vezet,
Nem találod s nem leled igaz helyed.
A világi életből ki kell lépnem,
Ha ismerni akarom valós lényem.
Nincs hatása sem múltnak, sem jövőnek,
Mindig az itt és most határoz meg mindent.
A legnagyobb ajándék az élet megszületése,
A lehetőség öröm és boldogság megélésére.
Tér és idő? Mit adhatnak nékem?
A káprázat világát hiteti el vélem.
Cselekvés az élet minden pillanata,
A tapasztalat az, ami az ajándék maga.
Gondolatok, érzelmek, szavak és tettek,
Az illúzió életre kel, s máris elnyelt.
A szenvedés az nem más, mint az ego játéka,
Önsajnálat sajnos, nem segíthet rajta.
Nem vagy ura
sem gondolatnak, sem érzelemnek, sem testnek,
Nem vagy ura
sem időnek, sem térnek, sem az univerzum törvényeinek.
Ki vagyok én? Ki mondja meg nékem?
Mi az élet célja? Kutatom és kérdem.