Biró Andrea
Mily mélyen befészkeli magát a magány,
Napsütötte nappalon körbeölel a homály.
Hiába melegít selymesen a nap fénye,
Belül cudarul ráz a félelem hidege.
Köd szitál a havas, csendes tájban,
Hópihék egymást ölelve alászállnak...
Minden ember szívében ott lakozik a jó,
És örömet okozni másoknak mindig oly boldogító.
Hideg téli napokon kandalló mellett nevetés,
A szeretet napján minden pillanat meglepetés.