Birkás Gábor
Kérdések gyötörnek
Nem hagynak nyugodni
Halkan súgnám neked
Melletted álmodni
Új születés
Elhagyott a bánat, mi oly kegyetlen.
Elhagyott az öröm, mi oly kedvtelen.
Elhagyott a kétség, mi oly szívszorító.
Elhagyott a félelem s vele minden béklyó.
Elkísért a tekinteted
Hosszú, vad utamon.
Elkísért az érintésed,
Mellyel irányt mutatod.
Dobban a szív, majd megszakad.
Üvölt a lelkem, majd szétszakad.
Felnéztem az égre, kék és fehér,
Lenézve látom, a fekete már elér.
Elsöpör a tudat, hogy változni kell,
Ordít bennem valami, hogy ébredjek fel,
Keresem a hangot, mely suttogva vezet,
Keresem őt, aki nyújtott egy kezet