Berki István (vectra777)
Példa nélkül áll az emberi butaság.
Példa nélküli a szellemi kuszaság.
Venném én viccesre a figurát,
Ha nem látnám a helyzet tragikumát.
Oly korba szakadtunk bele,
Amikor tilos a kultúra átvétele.
Gyanútlanul mentem a NET utcáján,
amikor utolért egy "tudós apuskám",
lekiabált a képzelt hatalom székéből,
feledkezve mindenről, mi emberi, a békéről.
Úgy szeretném, ha egyszer éjjel,
amikor Téged az álom puhán körülölel,
csendben, halkan, szó nélkül menni el.
Álmomban jött sietve a régi pesti gangon,
Kezében nehéz táska, vállán nyűtt köpeny lobogva,
S ahogy öles lépteivel jő mind közelebb,
Nyitom az ajtót, apám megérkezett.
Tüzet gyújtanék, sok tüzet,
mindegyiket a sötét fejekben.
mert ami most e fejekben van,
az már kész, de csendes őrület.
Hatvannyolc éves lettem én.
Mondjátok meg nekem, ez sok, avagy kevés.
Hatvannyolc őszt és hatvannyolc tavaszt,
Mely minden évben új életet fakaszt.
Itt van az ősz, kopog az ereszen,
a természet zöldből vált színekre, vegyesen
a palettán a sárga, a barna, a vörös és vérvörös
kevereg a fák között, a reggel álmosan ködös.
Miért jó az neked
ha üres a fejed?
Miért jó az neked,
ha nincs ötleted?