Béres A. Virág

Született: 1965. augusztus 26.

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Keresők

A fény megvilágítja az utat és az elmét,
megtölti a szívet, és helyén tartja a lelket.
Engedd, ember, a magad járataiba,
hunyd le a szemed, hogy láss,
takard el füled, hogy halljon,
és csendet őrizzen a szád,
hogy tudd, mikor mit érdemes szólni,
mert szólni csak fényesen szabad...

Tovább...

Fényszalagok

Forrás fénylő felszínén futó fényerek
figyelik az érkező, új vándor lépteket.
S a hálóként ölelésbe fonódott szeretet
közös mederbe érve felénk integet.

Tovább...

Hajnali erdő

Ha a sötétség fénnyé derül,
S elhozza vágyott perceit,
Bíborfalak omlanak,
S az ég fátylát emeli.

Tovább...

Kinn a padon

Elmerengve a fák alatt
sorra veszem a gondokat.
Homlokomra gyűlt ráncokat
most az elmém táncoltat.

Tovább...

Fénytengerek

Az ember néha fél, és veszni látja álmait,
Erejét fogyni véli, s teher nyomja vállait.
Megannyi remény, mely nap mint nap újra kél,
Végtelen álom, ami soha célhoz nem ér.

Tovább...

Szeretlek

Szeretlek... oly tapintattal,
Ahogyan a gyengéd lég.
Mely óvatosan engedi most is
Az aláhulló hó csókjait
Sötétlő derékaljából, és
Fehér füzért terít mindenekre.

Tovább...

Neked

Neked küldöm a záporozó hócsillagokat,
adja át csillagokba préselt csókokat.
Küldöm az éggel tiszta, fehér színét,
tartsa meg szerelmünk a végtelenen, s innét.

Tovább...

Bölcső

Rajzolok fel néhány csillagot,
Hiányzik ott fenn az égen.
Szívemből eresztve feltartom,
Vigye lelkemből széllel.

Tovább...

Koldusok tánca

Nem értem a szótlan nincseket.
Sodrom magam ujjai közt a tincseket.
Mert a régi, hőn vágyott förgeteg,
Mely kitépett vélt valómból,
S fénycsodába repített, leejtett.

Tovább...

Mementó!

Ott voltunk mi otthon, hol hazánk életre hívott,
Ott voltunk mi együtt, és ő csak ringatott.
Ölelt, felemelt és lüktetett,
Érzett, látott, hallott, beszélt és hallgatott.

Tovább...

Ma csak ennyi lehettem...

Azt érzem, hogy a Föld középpontjához közeli
mélységes mély, s gáncsokkal, rögökkel teli bugyorban
összerogyottan fél térdre ereszkedek.
A saját lassuló lélegzetem és szívverésem zaját
veri vissza a szűkre szabott matéria.

Tovább...

Gondolatébresztő

Amikor mellém ül a Csend,
Már ketten vagyunk.
S együtt jókorát hallgatunk.
Hol ő beszél, s én csendben vagyok,
Hol kérdezem,
De választ mégsem kapok.

Tovább...

Fény gyermekei

Állok a szélben, s már nincs mitől félnem,
Ösvényre lépve lassan hegytetőre érek.
Mindenem átjárja a lét meséje,
Feltétlen szeretettel nézhetek az égre.

Tovább...

Darvaim

Szürke darvak szállnak már fejemre,
S vernek rajta fészket éveket emelve.
Szárnyaikból hamuszín pernyét szórnak,
S karmaikkal a szívembe markolnak.

Tovább...

Miért?

Földi telhetetlenség...

Miért szült az élet a földre annyi vágyat?
S miért szórt az égre fel csillagot, milliárdat?
Miért hagyja el oly sok sóhaj a szájakat?
S miért mond az ember fohászt és imákat?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ