Berényi Klára
Szobámba lakik egy csecsemő.
Pechemre éppen a foga nő.
Éjszaka kiabál,
tócsákban áll a nyál.
Jó lenne már egy kis pihenő.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Anyaságról mit énekelne
fáradt, hatgyerekes anya?
Kifogytam, mint a szikragyújtóm.
Gáz van. Hiába pattogtatom.
Lehetnék a tűz csiholója,
de rongy pulyaként abbahagyom.
Új tesó
Három napra kórházba ment az anyám,
úgy hiányzott, éjjel-nappal sírtam ám.
Hazajött, és örvendeztünk: jaj, de jó!
A hasából előbújt egy kis tesó.
Mosok egész nap.
Kimosom, ha túlcsordult,
felmosom, ha kiborult,
lemosom, ha maszatos,
háztartásom takaros.
Bátor voltál, szétszakítottad a láncot,
Félni ma nem kell, nyomd ki a standby gombot.
Milyen szűk lett a világ,
nem érdekelnek már a versek,
a jövő apró moccanásait
figyelem csak.
Farkasaidról tépd le a pórázt, oldd ki a szájkosarat.
Lépj ki középre, te gyáva, ne sajnáld úgy magadat.
Lukács 10. 38-42.
Mosogass, Márta, mosogass.
Kezed érdes, szíved kérges,
nevetnek, és rád se néznek,
úgysem érted bölcs szavukat.
Mosogass, Márta, mosogass.
Kicsorbultam, lepattogzott zománcom,
Elkoptattam fénylő ártatlanságom.
Vagyok, mint e csempe bögre kezedben,
Látod-e még a régi fényt szememben.
Kék kő, veres kő,
Távozz harag szívembő`!
Egyedül nem bírok veled,
önmagadat növesztgeted.