Berényi Klára
Kézen fogva mentünk anyával,
így kísértük ki apa hamvait,
sütött a Nap, elgurult a lakkon,
lassan követtük a csúf gyászkocsit.
"E világon ha ütsz tanyát",
hétszer szüljél, mint ükanyád.
Egyszer szüljél ágyhoz kötve,
egyszer otthon, férfi-ölbe...
Három kislány,
tíz, öt, kettő,
ágyban ördög,
kádban sellő,
hébe-hóba angyalok.
A gyönge Nap lecsúszik, vége már,
kiszúrta oldalát a vén fenyő...
Elbújni kéne föld alá,
pocolni, hol nincs térerő,
fülembe ront a blőd dal, ááá!
E csengőhangtól méreg öl.
Mivé legyek, ha már negyven
elmúltam?
Tudat alatt tapogatok
feldúltan.
A hóhér akasztása - Varró Danis változat
Költőnk épp siratott voltokat,
s nem vevén észre a foltokat,
ráment egy marhára,
fájt neki marhára,
s fennhangon fájlalta fél tökét.
Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek
hógolyó a verslavinához
Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,
fő vágya egy izmos centrifuga,
megsimogatja, s becézi Jenőnek,
ha ránctalan, száraz a tiszta ruha.
Még itt van a pakli a szekreter alján,
Még dobban a szív, ha kezembe kerül,
De por lepi már koronás, duci dámát,
És asztalom élire filc se feszül.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
elzsibbadt a térdkalácsom.
A fa törzsén dolgozgattam,
két és fél órát faragtam.
Julcsika, Julcsika éhes,
Kordul is, jaj, kicsi gyomra,
Már negyed óra is eltelt,
El, biza reggeli óta.