Bérci Veronika
Futva érkeztem ma, talán a szél fújt oda,
Lám csak, szabad a padunk, hát leülök, nosza.
Hajam kiengedtem, parfüm ül a pihéken,
Pont így szereted, jut eszembe, és nevetek kimérten.
Lehetne máshogy is?
Koldus vagyok, a Te koldusod.
Állok könyörögve, kezemet összetéve,
s várom, hogy hullajtsd rá sóhajod.
Eljött ez a nap is, feketén vérzik a naptárban.
Kiömlött a mocskos víz a kőre,
csak folyik és felcsap a hulláma.
Fekszem egy gödörben, kezeimet fejem fölé emelem,
elég, és ne tovább!
Ma újra láttalak, siettél felém.
Ma újra láttalak, elfogytak a szavak.
Te fürge voltál, tele gondtalan lendülettel,
Én izgatottan, mázsás súlyú szívvel.