Bense Orsolya

Született: 1994. december 11.

Népszerűség: 11 figyelő

Az eső végét úgy akartam,
vízbe fulladt fák közt sírva.
Reménytelen sötétségben,
felhők voltak csak az égen.

Talán te vagy a kert,
Én pedig a bogár,
Ami csak ámulva
Virágról virágra száll,
S nem tud betelni
Az illattal, a színnel.

Verset akartam írni rólad,
Eget s földet felverőt,
Olyat, ami hegyeket reszkettet,
S völgyeket ringat.

Harminchét lapot írtam tele.
Boldog nevetéssel,
Remegő kezekkel...

Nem adok több gondolatot.
Nem kapsz verset,
Szerelmeset,
Vagy keserű könnyeket.

Diribdarab
lenn a földön,
összetörve,
elfeküdve.

Valaki mindig elrabol tőlem.
A fájdalomtól nincs menedékem.

Mocskos, lucskos sár-világ,
Amibe beleragad a láb,
Rángatja a csontot, izmot,
Mint aki még soha, senkiben sem bízott.

Zsebembe dugom a kezem,
Hogy a remegést elrejtsem.

Száraz vagyok.
Mellkasomon nyílt seb.
Mögöttem szívdarabokat hagyok.
A föld alattam most nyílt meg.

Ha megöleled,
el ne feledd,
hogy szívembe vájtad a kezed.