Bauman Beatrix Bianka
egy darab fa volt anyám,
mikor megfogantam.
rászálltam, és ágakat
hordtam, mint Noénak
az a galamb.
rég voltam már a lágerben. hiányzik az a kopott deszka, amin egymást melegítettük átkarolva.
hiányzik?
Radnóti Miklós emlékére
Vízgyöngy vagyok az árja tollán,
Cseppenek, folyok tetűk torkán...
Vízgyöngy vagyok az árja tollán.
Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat,
Nem tudod, mi vagyok: csupán egy hornyolat...
Egyedül vagyok, cipelem a sorsokat.
Nem vagyok senki, csak az Istennek tolla,
tintanyomot hagyok a világban.
Könyveket helyezek a polcra,
melyeket szétszórok a Dunában.
Kiszökik a szememből valami,
Mit mindig is titkoltam a világ elől,
Ó, ringassanak el az egek hangjai,
Folyjon a világ vére szívemből!
Mi a siker kulcsa?
Nem az, hogy téged mindenki
Szeret,
S az sem, ha elmész,
Senki se` keres!
Az a fal, hol lelőttek,
mára egy emlékhely.
A nap is ebben nőtt fel,
nyugtattam magam keményen.
Ha sikerül ellopnod egy darab kenyeret az őröktől, hős vagy,
Ha egy fogolytársadtól mindig lopsz, akkor egy nagy-nagy kődarab vagy...
Ha sikerül ellopnod egy darab kenyeret az őröktől, hős vagy.
Van két madár, akit szeretek,
Rólok írom meg most versemet,
Lészen-e vers olyan fénylő,
Amily szép vár rájuk, ó, a jövő?
Tanácskozánk családdal,
Mindig van miről,
Főként táncolással
Ütjük el az időt.
Izzik a levegő, izzítja a vidéket,
Elszalad a füst, óh, szólítja az eget,
Mind félik őt az ottan álló csemeték,
Félik aztat, jaj, azt a feketét.