Barta Kitti
Anya az, kit elfelejteni nem lehet.
Anya az, kit tisztelni, dicsérni engedett.
Anya az, kit szeretni kell,
mert anélkül mindenki holtan nőne fel.
Anya az, ki akkor is jónak lát, ha bűnös vagy.
Anya az, kinek nem kell megbocsátás, ha vele vagy.
A pékségben szorgos kezek
munkája folyik,
mikor még a nap pislog
mi meg a vekkert lecsapjuk.
Ha mosolyt látok az arcodon
az a legszebb pillanatom,
mert az öröm beléd költözött,
a legszebb képét tükrözöd.
Mikor Párizs közelében
Egy sötét utcába tévedtem
Halk és nesztelen
Árnyék suhant el mellettem
El kell engedjelek,
mert te is elengedtél,
csak szavakban hazudva
szerettél.
A könyv jó barát,
nem is más.
Elmond neked mindent
és te elolvasod e sok kincset.
Itt az idő, az idő,
hogy felszálljon egy lélek
és búcsú illatát maga után hagyva
emlékezzünk rá végleg.
Egyszer jártam a réten,
akkor is virágot szedtem.
Fölém kék fátylat borítottak,
alám selymes pázsitot raktak.
Sárgulnak a levelek, lehullanak.
Levetik a fák ruhájukat.
Tarka köntösbe bújik a táj,
szomorúan búcsúzik a nyár.
Ha felnézel a sötét égre
mit látsz?
Fényes, apró köveket,
melyek szemedbe ragyogva kicsalják a könnyeket.