Barnaby
Május, május, te felhangolt orgona,
száz torokból színekkel felzengő zongora!
Pálkata péntek esti mesének,
hét-szarvú törpe hámlik a ködben.
Szőr-pihe állán, csombor a vállán.
Bocskoros ördög, orra csak szörcsög,
paprika-vércse! Hogy fel ne sértse
lába a földet, kő alá görnyed.
...hogy leigázol! Öledben édes az élet,
jóllakom mindig, éhemet oltod, vágyam...
Jószagú álmok kergetik búmat, elviszik messze.
Pillanatnyi idő tenyérbe pattan,
furcsa szeplő arcpírt színez.
Agg-fák tövén porlad ősjegenyésben
elhajló nádszál, árva virágszál -
éltemet holtomig végtelenítve.
Nézd, ahogy csak pengeti Szappho lantját,
dalban árad szelleme égi fénye.
Hív szerelmest, csókjai néki égnek,
hívja magához...
Szaloncukorral dédelgetett álmok,
Mikuláscsomagban füge, narancs, datolya.
Karod az oltalom, elrejtő pamlagom.
Már nem fáj. Átkarol, megölel, s úgy dalol.
Lángnyilalló, langyba fonó,
pártos az éj. Még ne remélj!
Ég saruján csillog az ősz.
Csábít a lány, bársony kis őz,
szende dizőz, lenge ruha
ring derekán. Úgy elidőz
rajta a szem, csupa erény!
Bomlik az elme vad ragyogással,
szerelem-féltés és kínhalál.
Egy, csak az ember, ki senki mással
megegyezésre már nem talál.
Rejtegetett kincsek
eleven szelencébe zárva,
sok miértek és nincsek
mélyen elodázva.
Most kiforgatva vár az összes álmod,
Rejtőzni nem kell. És Te, Jézus,
Csak bámulsz a kereszten.
Kíntól vigyorral arcodon szánod
A sok földtúró ganajt! Mi az,
Ami Téged mégis e csőcselék sorába hajt?
...kagylóhéjban - hallana hangod! Majd kifeszítlek,
fülre tapasztlak! Pattog a hullám, s vágyja a tenger...
Oly csodaszép vagy, Szívzengőm, jöjj már, ne sirass el!
Szállj, ha szeretsz még, pillangóm, szólj, mert nekem az kell.