Barnaby
Ember vagyok, esendő és gyáva!
Istent keresve zsigereimben
szörnyű a vétkem. Porig alázva
jajong a lélek, s dimenziótlan itt benn.
Csönd csöng. Hallom, táncolok.
Nap-rét, hóvirág, tarka kalap,
Szilaj gyöngy cseppen, ...
Nyakunkon a húsvét,
Kiöltöznek purdék.
Leöntöm a húslét,
Kutya-macska hadd egyék,
Szóljanak a nyenyerék.
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
Kékség; kék árny, méz-arany, fehér szárny,
Lant mereng, harsona zeng; líra.
Gondtalanul él Isten-ember fia.
Szétfolyik bennem az idő,
elterül, szemem se rebben.
Valahol egy remete-árnyék,
vigyázva, hogy alig látsszék,
a semmiből csendben kinő...
Nap-csillár hét ágon, nem lóghat pórázon.
Hét-határ-gémeskút végtelen égbe fut.
Tükör homály - kényes énem hagyom.
Kőszikla szívem jégvirág - nyílik hideg.
Bátoríts még úgy remegő hitemben,
Hogy ne féljek már a sötét világban.
Tűzzel ébredjen szeretet világra.
Szállj az Anyára...
Fakó madár repül, árnyékkal kél magonc.
Illatos kamilla virít- örök napfény.
Reménnyel bélelt döcögős szekerén a létnek
bőrig ázva illatolok csudaszép tulipánt.
Két jó pegazusom ballag előttem.
Kalapomon bokréta libben -
Kézzel hajtogatom félre az útszéli liánt.
Az éjnek szürke-fekete ránca
Ráfenekedik a hajnali csendre,
Megszelídülni a kékkel.
Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak,
"elbujdokolt, mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak.