Barnabás Bognár
Azt ígérted, hogy majd visszajössz,
mint tolvaj sötétkék éjjelen
ítélni élőket s holtakat.
Én nem akartam, de rám ragadt
a bárgyú, hitetlen félelem:
nem lesz rá ikon, ok, like vagy kösz.
Nélküled sosem lennék az,
akivé váltam melletted.
A való csak veled igaz,
bánatomra te vagy vigasz -
végleg boldoggá te tetted
kallódó életem.
korhatáros melodráma, hatos került karikába
Kerek erdő közepében,
félig földben, félig égben,
a vén tölgyfa kérge alatt
rókacsalád élt szerényen.
És pont, ahogy azt reméltem:
jó néhány év hopp, elszaladt.
verses mese, humor morzsák, igazabb, mint a valóság
Nem is egyszer, nem is kétszer...
elég hozzá, pont elégszer...
- -
Én szökkentem szárba, s te borulsz virágba,
évelő életünk csak együtt nem árva.
- - -
Kétszer tíz az mennyi, ha több nem adatna,
s lesz-e még majd ennyi sok-sok feladatra?
Képmásodra teremtettél,
hasonlóvá hozzád.
Direkt rajtam felejtettél
szívet, lelket, formát.
Csak hozzád akarok hűnek lenni,
mit nekem más nő, hírnév vagy rang!
Nem választhat el tőled semmi,
legfeljebb ásó, kapa, nagyharang.
Nem bánnám ha betöltenél
S nem lenne űr bennem
Nem bánnám ha szétszeretnél
Minden apró percben
Csak vonj közel magadhoz
Nehogy elfelejtsem
Ha csak rohanás az életed,
és a kelő nap a vekkered,
ha non-stop zsong és fő a fejed,
Megváltódnak is szoríts helyet!
Idén karácsonykor
nem az ajándék lesz a lényeg,
meg a blikkfangos csomagolás.
Idén karácsonykor...
Nem szeretem a háborút,
sóvárgom a békét,
ott kiderült, itt ránk borult,
várom már a végét.