Barna Patrik
Istenem, kérlek, még egy percet maradj,
hogy emebből itten egy embert faragj,
hogy tanítsd meg nevetni, sírni, élni,
hogy mutasd néki, a rossztól nem kell félni!
Két gazdag uraság egyszer találkozni vala,
Az egyiknek a másikhoz csak ennyi volt a szava,
Nem fázol, látom, s a bendőd is jócskán tele,
Az erszényed egy világ pénzével van tele.
Mint az eldobott holmi, mi senkié,
Mint az elszakadt bankó, mi semmit ér...
Poharamban már csak egy korty víz maradt,
nincsen már szánalom s felesleges harag,
nincs eltékozolt szeretet s megannyi méreg,
nem maradt más, mint az elpocsékolt élet.
Tűzzel, vassal tört kristálypohár vagyok,
kit nem érintenek már földre szállott angyalok,
kiben nem gyönyörködik már a Teremtő szeme,
kit nem tart már markában többé a jó szerencse keze.