Barna Józsefné
Ünnep
Ébred a vadvirágos rét,
Látod-e? Olyan nagyon szép!
Nekünk fütyül már a madár,
sárga virágos a határ.
Szeretet
Sétálj, sétálj a szívekbe,
nézd meg, mi lakozik benne!
A lelked kapuját tárd ki,
szívvel menjen oda bárki.
Munka
Tanyán élt egy asszony s két gyermeke,
sok kész kosár állt sorban mellette.
Kosárfonás volt a lételeme,
alig-alig látó mindkét szeme.
Ülni a megszokott, régi padon,
hagyni szárnyalni a gondolatot.
Könnyed tavasz a pillangó szárnyán,
a Föld csodákat hordoz a hátán.
Légy fegyelmezett
Légy fegyelmezett,
nem különb a többinél,
távolról szeress!
Titokzatos motívuma a természetnek,
deli, sudár fák tárt karokkal ölelkeznek.
Mindennapok
A nő, kinek ezer arca, és szíve nagy.
Ő a gyermek, a feleség, életet ad.
Ölelni akarom lelkemmel lelkedet
Vágyakozás
...Lelkemből úgy szeretnélek!
Elmerülni szép szemedben!
Lehoznám a csillagokat,
Nyári éjben ragyogókat,
Idilli, bájos csókomat
Szeretet
Megfogantunk, csodás virág kelyhében
lubickolunk a belső boldogságban
virágzó, jó édesanya méhében.
Indít kiszámíthatatlan világba.
Szerelem
A nappalok ugyanolyan szépek,
holdvilágnál is szeretlek téged!
Emlékezés
Nézem a zöldre festett hidat északon,
de sokszor zakatolt velem itt vonatom!
Ifjú korom emléke, régi gőzöse,
hétvégi, vidám ingázásom öröme.
Emlékezés
Kedvesem, elhoztad nekem a Nap sugarát,
oly régen máshol jársz, nem vagy velem, érezlek.
Mindennapok
Mesés babérokra sohasem vágytam,
csak álmomban születhettem burokban.
Ami nekem nehéz volt, könnyű másnak,
falétra fokán felfelé rukkoltam.