Barna Józsefné
Vágy
Suttogó fák között rövid sétán
egy maroknyi veréb előttem száll.
A szél borzolja fakó szárnyait,
nem viheti éltető álmait.
Szeretet
Fúj a szél, borzolja az esőt,
édes gyermeki szem, könnyező.
Szép májusunk utolsó napja
nem kedvezett a gyermeknapnak.
Milyen volt, jó és vadóc gyermeknek lenni?
Több hónapon drága anyatejet szívni.
Melegszívű, anyai ölelést kapni,
akkor még ezt önzően nem visszaadni.
Szeretet
Ma utolért a szerelem
érzés, libabőrös lettem!
Párban sétáltunk, édesem,
mint akácméz, az életem.
Remény
Mondd, mit ér a szerelem?
Minden éjjel magányban.
Vágyik rád árva lelkem,
hogy űzzem el fájdalmam?
A fák zöld ruhája
Tavaszi bokrok szép, báli ruhája
áldással telt, szemnek bűvös csodája.
Élteti a fénylő Napunk sugara,
eső áztatta ágak friss illata.
Én vagyok a jó, én vagyok a szép,
Anyu keblén a
tündöklő nyakék!
Amikor kicsi voltam,
nyakadban csüngtem
szüntelen,
mi lehetne más, ez sírig
tartó szerelem!
Szeretet
"Szeretlek én, jöjj vissza hozzám",
de sokszor dúdoltad, drága, jó Anyám!
Fájó, szép emlék, az álmod tovaszállt,
halkan dúdolom, szeretlek én...
Természet
Mint
minden
tavasszal,
most is nyílnak
pazar virágok.
Pitypang
Pongyolapitypang, nevezzelek így?
Vagy jobb szeretnéd úgy, hogy kikerics?
Választhatsz, akár lehetsz láncvirág,
sárga színű, pihe kácsavirág`.
Gondolataim a költészet napjára
József Attila, Petőfi és még mások,
lélekkel, pennával írtak igazságot.
Megannyi keserűség bújt a lelkükbe,
a nagyurak tartsanak tükröt kezükbe`!
Ünnep
Ébred a vadvirágos rét,
Látod-e? Olyan nagyon szép!
Nekünk fütyül már a madár,
sárga virágos a határ.
Szeretet
Sétálj, sétálj a szívekbe,
nézd meg, mi lakozik benne!
A lelked kapuját tárd ki,
szívvel menjen oda bárki.
Munka
Tanyán élt egy asszony s két gyermeke,
sok kész kosár állt sorban mellette.
Kosárfonás volt a lételeme,
alig-alig látó mindkét szeme.