Barna Józsefné
Néma gyereknek anyja
sem érti szavát, főképp, apja,
gagyogj csak, baba!
Indulok esőben, ha szél fúj,
várhat rám akár csodaszép út.
Ernyőm még az arcomba tartom,
mellettem kopog két tűsarok.
Hónapsoroló
Emlékezni régi januárra,
csodával nézni a jégvirágra.
Frissen tavaszt idéző, didergő,
enyhébb február felé igyekvő.
Legyen e fogadalom,
vagy spontán szeressük Földünket?
Naponta szeresd!
Fogadalom
Mit várjak az újévtől újat, mást?
Elmémben lakozik a kitartás!
Fogadalom helyett már élek úgy,
jobb az egyenesen járt, keskeny út.
Nem oly rég hódunyha takarta lelkem,
másnapra el is tűnt, angyalkák csentek!
Férjem emlékére
Vénülő időm, tudom, lassan lejár,
dobban a szívem, már nagyon citerál.
Eszembe jutsz, kedves, jössz-e már? - kérdem.
Fekete éjen át töpreng a lényem.
Szeretet
Milyen jó is lenne, ha minden nap karácsony lenne!
Mosolyodban megvillant a tiszta lelked,
oly boldoggá tettél vele sok-sok lelket.
Jókedved szeretve ott ül az arcodon,
már túl vagy minden ügyes-bajos harcodon.
Remény
Falu szélén kicsi ház,
az idő vasfoga reá száll.
Benne sok kis éhező száj
szüntelenül a csodára vár.
Advent
Régen az asztalnál még sokan ültünk,
szegények voltunk, ám nagyon örültünk.
Sztaniolpapírba tettük a diót,
piros alma is volt, fényesre csiholt.
Akkor is szeret a télapód,
ha huncut is vagy és eleven,
egészséged fontos, mérvadó,
szívéből árad a szeretet.
Szeretet
Drága Mikulás bácsi,
nem győzlek téged
várni.
Mást nem kérek most
tőled,
kirakom szép cipőmet,
abba tedd új
mackómat...
Szeretet
Négy színű, csodás gyertya a koszorún,
beszélgetnek, mi végről jöttek erre.
először a hit szólalt meg szomorún,
higgyetek, rideg világnak üzenem!
Fáradt Hold
Korán besétált az alkonyat,
az égbolt brokátos függönye
bágyatag, esti kaptatókat
betakar, s jő a Hold üstöke.