Baráth Edit
a némaság foglyaként ül bennem a csend,
várom a hangod, hogy suttogj egy igent,
lélekben miattad haldoklom, de élek,
zúzmarás múmiák bennem zenélnek
Képtelen, ki haját tépve nem
talál sorsán új utat,
reménye veszve, s mégsem
gyalogút után kutat.
A szívemet nem tudom
a cipődbe beletenni
mert sokkal nagyobb
mint vele menni
Annak, aki Kis Pimasznak hívott...
Akár a hal az óceán partján,
midőn a víz azt partra veti,
mint tömegben kis térbe zárván,
ki szemével a kinti rést követi,
menekülnék, ki a szabad térbe,
hol a szél üde és van levegő,
de csak tátogok, akár a réce,
vagy mint vízben úszó békalencse, lebegő...
A tükörbe nézek s megrettenek,
Beremeg rajtam a szemüvegkeret,
Csengőszó hallatszik, hatlovas...
Holdfény nektárján csillan a fény,
Víztükörnek ezernyi csillaga,
Ragyog az éjszaka, kék tünemény,
Csak lassan érek ma még haza.
Rózsaszín virághajába tép a szél,
hideg fésűjével lombot nem kímél,
cseresznye szirmait cincálja szét megint,
a földre szőnyeget virágporából hint.
Érintetlen volt, hófehér, tiszta,
szabadon szárnyalt,
tudta, hogy ritka...
Húzd a szádat kis csücsökké,
savanyú az élet.
Úszni benne, mint vöcsökné?
Ez a recept téved!
Panda média
Szomorú ez leány,
meg is lészen veszve,
látá ám az Úr ezt,
hogy el vagyon ez cseszve.
Helóta
A jó helóta nem szól vissza,
gazdájának szavát issza,
minden cseppjét ízlelgeti,
olyan, mint a tíz... reggeli
óra helyett - talán később - délben ehet
parancsszóra, hogy mit tehet...
Kővé vált bennem a szívverés,
mint grádicssoron, ha jégre lép,
a csend hallatszik csak ajkaidon,
hogy kellene mégis kimondani rég...
Ármány és egó
Hárman ültünk a mérleghintán,
a lét libegőjén lehullott egyikünk...