Bánlakyné Moravetz Edit
Hamupipőke-törvény
Éjfélre otthon! Mondá boszorka;
s rá hangost kondul a toronyóra.
Életre hívták mesék világát,
Hamupipőke veszti topánkát.
Virágok, ha beszélgetnek,
ejnye, vajon mit csevegnek?
Netán ők is úgy éreznek,
miként mi, földi emberek?
Novemberi szél tépi a fákat,
tünteti el a lombkoronákat.
Egy levél van csak, mely hosszan lebeg,
mint ki utat keres, merre menjen.
Védd a jó ügyet, hisz mitől kéne félned?
Mondd el nekem, mi is történhetik véled?
Meggyaláznak, rágalmaznak,
letepernek, kirabolnak,
ellened váddal fordulnak?
Halottak napja
"Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -"
Köszöntő
Sok-sok kedves arc vesz körbe téged,
kíváncsin várjuk emlékeidet.
Élővé válik mind, amit mondasz,
visszatükrözik csillogó szemek.
Holdnak színeváltozása
Felhővel lánykaként
hulahopp-karikáz,
most épp vörös lepel
fedi az alakját.
Reggeli napfény simítja arcod.
Ébresztő! Édest súgja neked.
Véget ér ezzel szép, éji álmod,
rigófüttye rögvest rád nevet.
Érkezik a reggel,
én mégis szorost zárom szemem.
Benn nézni szeretném,
miként az álom lelkemben ég.
Életképek III.
Sárga pihés apró csibék
csipegetik a magot.
Hangjuktól telik a vidék,
Tyúkanyó lel kukacot.
Apró gyíkok napsütésben
sütkéreznek kerítésen.
Szolizni ők idejárnak,
lusta legyekre vadásznak.
Árok partján pipitér,
feje citromsárga.
Mikor a méh hozzáér,
hívja, jöjjön bálba.
Füsti fecskék fényesre festik
kelő Nappal a hajnalom.
Ficsergésükkel felserkentik
szabadságvágyam s óhajom.
Mindennapi feketém
Kávéillat lengi körbe a szobám;
nagy huncutul zugból zugba kandikál...
Bágyadtan veszem kezembe tollamat,
karantén alatt beszáradt tinta.
Karom béklyóban - Oh! Átkozott inda!
Írok-e még szépséges szavakat?