Bánlakyné Moravetz Edit
alleg/l/ória
Fakardodat dugd végre hüvelybe,
válogassál játékok közt, keress:
jól áll neked kisvasút s a labda,
ne gondolj hát folyton csak a harcra!
Öldökölni rendkívül unalmas.
Hálás szívvel köszönöm Istenem
Apró kis kezével cirógatta arcom,
a gőgicsélését múltból ma is hallom.
Mikor a csend ölel, elér hozzám hangja
öt évtized múltán, amint mondta: "Anya!"
Fecske voltam, fecske lettem újra,
lassan-lassan indulok nagy útra.
Csonka karjaikat magasba kitárják,
fájdalmas sóhajuk az égbe kiáltják;
kiknek gyenge ágát kíméletlen kezek,
első áldozatként tövig lemetszettek.
Lépéseinket követték az esti árnyak,
meg-meginogva csak tétován botorkáltak.
Szellő finoman borzolta fák leveleit,
amikor váratlanul egy tücsök rázendít.
Nem panasznak szánom,
de el kell mondanom,
mi nyomja a lelkem
olyan igen-nagyon.
Kérdezte barátnőm:
"Honnan van az erőd?"
Válaszoltam rögtön:
"Hát a gyökerekből!"
Nézek merengve a hajnali égre,
megannyi csillag sápadó lámpása
tekint le fájón e bűnös világra.
Ezüstben tündököl sarló-hold fénye.
Rejtett kincs
Igenis van, ma is van igaz szerelem!
Itt a fordulóban találkoztam vele.
Tágra nyitott szemmel állt és csodálkozott,
hisz manapság ilyet nagyon ritkán látott.
Játszom a szavakkal, morzsolgatom.
Mint kukoricaszemek, pattognak,
szertegurulnak, utánuk kapok,
egyik földre hull. Keresem, hol van?
Ringató-dal (XXI.)
Aprófalván, tündérkertben,
Mikor reggel a Nap felkel,
Sok szép virág nyitja kelyhét,
Gyöngyharmattal mossa szemét.
Aprófalvi óvodában XX.
Aprófalvi hegyoldalban
Szikla alól forrás fakad.
Tiszta vize csörgedezve
Fut tovább, lesz ér a neve.
Játszottál csak velem,
- Mint macska egérrel -
Játék voltam neked.
Csupán ennyit értem.
Tisztelet Aphroditének
Noteszt előveszem, betűk sorakoznak,
tollam alá bújnak, kacsintgatnak onnan.
Incselkednek velem, kacérkodnak egyre,
eldöntötted-e már, mi kerül versedbe?
szapphói verssorokban
Hősi költőink örökébe lépve
engedelmet kérek először tőlük,
én ezen verset magam ötletére
írtam, egy éve...