Bánlakyné Moravetz Edit
2020. Húsvétja előtti gondolatok
Világtól elzárva hosszasan merengek.
Láthatatlan palástban húsvét közeleg.
Szinte rejtőzködik, őt csak az láthassa,
ki szenvedő Krisztust házába fogadja.
Szeretetből kötöttem bokrétát,
lélek-mezőn bújtak ők elő.
Fogadd tőlem szívemnek szándékát,
boldogságból mosolyt érlelőt!
Sima tükrén tó vízének
holdfény sejtelmesen csillant.
Ahogy a partjához értem,
egy nő állt ott kíváncsian
Öregszem?
Keresem-kutatom a láda-fiába`
a tegnapi napot, de minden hiába.
Pedig gondos kézzel selyembe takartam,
emlékül őrizni jövőnek akartam.
Ess, eső, ess, cseperegj,
mosd tisztára lelkemet!
Oldd fel a sós könnyemet,
bús orcámon leperegj!
Erdélyből jöttem
Amikor úgy hiszem,
mindent megírtam,
s nincs semmi,
de semmi
a tarisznyámban
Feladatunk
Elnézem. Karnyújtásnyira hömpölyög,
mélyszürke mérges hullámokat vet,
a magas partját haragosan mossa
régen még szép, kék folyónk, a Duna.
Gondolatok egy édesapa betegágyánál
Bátorító szavak egy jó barátnak
Azt az érzést kimondani,
mely ott belül szorít,
varázserő kéne hozzá,
ami felbátorít...
Valentin-napra
Bíborpalástban kél a Nap,
felöltve bársony ruháját.
Cikáznak csöppnyi madarak,
ringatva Kedvesem álmát.
Erre jártunk tegnap vagy lehet száz éve?
Bohó kacagásunk repült fel az égbe.
Hittük, bárányfelhők értünk gyülekeznek,
hűsítő permettel minket frissítsenek.
Rotyog a bableves
a forró tűzhelyen,
benne puhul lassan,
fő csülök csendesen.
Nem vágytam én babérokra,
s főleg nem egy koszorúra.
Szavak szívemben születtek,
bimbóvá így cseperedtek.
Imakönyvben
Ő lett kerted legcsodásabb ékessége,
akit dédelgettél fuvallattól védve.
Napot megelőzve köszöntötted reggel,
szemed sugarával lágyan, sejtelmesen.
Hogyan fesselek meg, miként látlak téged?
Jöhetsz settenkedve kiszemelt személyhez;
csuklyás köpenyedben arcodat elfedve,
kezedben kaszáddal érkezik végzete.
Bíborpiros hajnali csókok
Szeretem a hajnalt,
mikor a gondolat
távol, régbe ragad
s felsejlik bíborban.