Bánlakyné Moravetz Edit
Csonka karjaikat magasba kitárják,
fájdalmas sóhajuk az égbe kiáltják;
kiknek gyenge ágát kíméletlen kezek,
első áldozatként tövig lemetszettek.
Lépéseinket követték az esti árnyak,
meg-meginogva csak tétován botorkáltak.
Szellő finoman borzolta fák leveleit,
amikor váratlanul egy tücsök rázendít.
Nem panasznak szánom,
de el kell mondanom,
mi nyomja a lelkem
olyan igen-nagyon.
Kérdezte barátnőm:
"Honnan van az erőd?"
Válaszoltam rögtön:
"Hát a gyökerekből!"
Nézek merengve a hajnali égre,
megannyi csillag sápadó lámpása
tekint le fájón e bűnös világra.
Ezüstben tündököl sarló-hold fénye.
Rejtett kincs
Igenis van, ma is van igaz szerelem!
Itt a fordulóban találkoztam vele.
Tágra nyitott szemmel állt és csodálkozott,
hisz manapság ilyet nagyon ritkán látott.
Játszom a szavakkal, morzsolgatom.
Mint kukoricaszemek, pattognak,
szertegurulnak, utánuk kapok,
egyik földre hull. Keresem, hol van?
Ringató-dal (XXI.)
Aprófalván, tündérkertben,
Mikor reggel a Nap felkel,
Sok szép virág nyitja kelyhét,
Gyöngyharmattal mossa szemét.
Aprófalvi óvodában XX.
Aprófalvi hegyoldalban
Szikla alól forrás fakad.
Tiszta vize csörgedezve
Fut tovább, lesz ér a neve.
Játszottál csak velem,
- Mint macska egérrel -
Játék voltam neked.
Csupán ennyit értem.
Tisztelet Aphroditének
Noteszt előveszem, betűk sorakoznak,
tollam alá bújnak, kacsintgatnak onnan.
Incselkednek velem, kacérkodnak egyre,
eldöntötted-e már, mi kerül versedbe?
szapphói verssorokban
Hősi költőink örökébe lépve
engedelmet kérek először tőlük,
én ezen verset magam ötletére
írtam, egy éve...
Anyák Napjára
Csöppnyi, törékeny asszony volt,
szememben mégis hatalmas.
Reggeltől-estig mosolygott.
Drága, kék szemű Nagymama!
Aprófalvi mese XIX.
Aprófalván húsvéthétfőn
locsolkodók járnak.
Gyönyörködve tekintenek
a virágzó fákra.
Tövisével védi önmagát a rózsa.
Nekem sincs fegyverem, csupán csak a tollam.