Bánlakyné Moravetz Edit
Játszom a szavakkal, morzsolgatom.
Mint kukoricaszemek, pattognak,
szertegurulnak, utánuk kapok,
egyik földre hull. Keresem, hol van?
Ringató-dal (XXI.)
Aprófalván, tündérkertben,
Mikor reggel a Nap felkel,
Sok szép virág nyitja kelyhét,
Gyöngyharmattal mossa szemét.
Aprófalvi óvodában XX.
Aprófalvi hegyoldalban
Szikla alól forrás fakad.
Tiszta vize csörgedezve
Fut tovább, lesz ér a neve.
Játszottál csak velem,
- Mint macska egérrel -
Játék voltam neked.
Csupán ennyit értem.
Tisztelet Aphroditének
Noteszt előveszem, betűk sorakoznak,
tollam alá bújnak, kacsintgatnak onnan.
Incselkednek velem, kacérkodnak egyre,
eldöntötted-e már, mi kerül versedbe?
szapphói verssorokban
Hősi költőink örökébe lépve
engedelmet kérek először tőlük,
én ezen verset magam ötletére
írtam, egy éve...
Anyák Napjára
Csöppnyi, törékeny asszony volt,
szememben mégis hatalmas.
Reggeltől-estig mosolygott.
Drága, kék szemű Nagymama!
Aprófalvi mese XIX.
Aprófalván húsvéthétfőn
locsolkodók járnak.
Gyönyörködve tekintenek
a virágzó fákra.
Tövisével védi önmagát a rózsa.
Nekem sincs fegyverem, csupán csak a tollam.
Aprófalvi mese (XVIII.)
Tavasztündér fenn a hegyen
észrevétlen settenkedett.
Huncut szellő elseperte
előle a falevelet.
A szabadság madarai
Villás-farkú fecskemadár,
Dalolod, hogy eljött a nyár.
Énekeddel jelzed nekünk,
Szabadon, de itt vagy velünk.
Aprófalvi mesék XVI.
Aprófalván eső esett,
megtanulták a gyerekek,
meleg s eső együttvéve,
beindul gombák növése.
Aprófalva XV.
Aprófalvi óvodások
Becserkészik az istállót.
Hallják, amint a ló nyerít,
Jóízűn abrakot eszik.
Egy tiszta szerelem emlékére
Nem gondoltam volna, hogy eljön az óra:
Versbe foglallak majd, írni fogok rólad.
Több mint ötven éve kísértél vonathoz,
Könnyeimet hagytam szomorún válladon.
Aprófalvi mese XIV.
Aprófalvi gyerekekkel
kisétáltunk a hegyekbe.
Megszemlélni, a tarhonya
fán terem, netán bokorban?