Bánlakyné Moravetz Edit
Ballada egy szerelemről
Hiába nézek fel a csillagos égre.
Pedig hej, de vágytam találkozni véled!
Tudom, odafenn vagy, messzire elmentél,
búcsúpillantást rám még nem is vetettél.
Emlékszel, amikor ott álltál mögöttem?
Könnyes szemeimet meg sem is töröltem,
sírt a zongora is s mindenki köröttem...
Száguldjatok: Rigó, Csillag...
Csöpp kezében csöppnyi ostor,
ló vékonyát csapja olykor:
"Gyía, Rigó! Gyía, Csillag!
Száguldjatok! Vagy megszidlak!
Gyía, Rigó! Gyía, Csillag!"
Emlékek nyomában
Apró kezét forró tenyerembe tette,
mint riadt madárkát, elfészkelte benne.
Aranyló hajában fürdött hajnal fénye,
karbunkulus szemét emelte az égre.
Ellesett pillanatok
Nőnap közeledik,
fiúcska számolja
gyűjtött zsebpénzeit.
Tarka tehén, barna tehén,
Bú!
Este adjon friss tejecskét,
Mú!
Úgy tartja egy régi mondás,
hogy fekete macska rontás.
Minap eggyel találkoztam,
látványa a frászt rám hozta.
Hozzám a
sorsom oly kegyes,
hosszú életet ígér,
időm mégse végtelen.
Játszik csak velem.
Váratlan fordulat
Mikor befordultunk az utca sarkán,
derékon kaptál, hosszan megcsókoltál.
Robogott a vonat hegyeken, völgyeken,
vissza messzi múltba repített el engem.
Kattogtak kerekek, aztán csend lett végre...
Emlékezés
Harmincöt éve! Ó, be rég volt,
mikor először csókolt a szád!
Emlékszel, álltunk a Halászbástyán,
s néztük a megénekelt kék Dunát?
Nehéz sóhajtások hagyják el ajkamat,
reggeltől estélig mindenütt kutatlak.
Mért hagytál itt engem? Nem bántam jól véled?
Kérned sem kellett, én becéztelek téged.
Fák ágai csipkeruhában,
táncot lejt rajt` a napsugár.
E hófehér, ártatlan tájban
hinnénk, gyönyörködni muszáj!
Rendhagyó üzenet
Kedves jó barátunk, Gyula!
Meghívlak: néhány nap múlva
gyere el farsangi fánkra!
Ígéretből ez van hátra.
Hangulatos, meleg szobában
családi tanács összeült,
eljött a farsang, találjuk ki,
mi is legyen a jelmezünk?
Reggelente kigyúrt testtel
a haját varkocsba fogva,
lábait jól szétterpesztve
karjait keresztbe fonta