Bánlakyné Moravetz Edit
Őszirózsa
...hajnali fényben ébredő élet.
Természet végül elbódulva szédül,
az elmúlt éjben álmodott szépet.
Lovát ügetőre fogta
Fejét mélyen lehajtotta,
lovát ügetőre fogta,
zörgött kocsi kereke
lejtőn száguldott vele.
Óvodába készül Mendi,
Boribonnal akar menni.
Kézen fogja Anyukája,
hóborította út várja.
Mesebeli kastélyának
tulipános udvarán
elbűvölő mosolyával
éldegélt egy királylány.
Színes képeslapot hozott ma a postás.
Látni, megelőzte gondos válogatás.
Dédikék nyaralnak a Balaton-parton,
hogy gondoltak reánk, küldték, megmaradjon.
Azt kérditek, mondjam, hogy mi történt velem?
Miért nem születik mostanában versem?
Láttatok valaha szárnyaszegett gólyát
fel, magasba szállni, átívelve rónát?
Ő szárnya-törötten csak fejét emeli,
társit hosszú útra szemével követi.
Altatódalt fütyül a szél este.
Ragyognak a csillagok az égen,
Hold a Vénuszt táncra kéri éppen.
Elpihent a város, nyugszik csendbe`.
Fohász
Vibrál a levegő,
tikkasztó a nyár.
Kopár a legelő,
szomjazik a nyáj.
Pirkad a hajnal,
bíbor a táj.
Fecske cikázik,
hazatalál.
Kettőezer huszonegyben
esett egy nagy csoda!
Olimpiára készült az
egész Kiskorona!
Fecskeköszöntő
Ó! Mily nagyon, szívrepesve vártuk
érkezésük!
Naponta lestük, hazatalálnak?
Itt a fészkük!
Fájó búcsú - mégis remény
Sokszor hallottad, "felhők fölött kék az ég",
zord időben elhinni mégis oly nehéz.
Ma éjjel álmomban újra otthon jártam,
köszönteni mentem drága, jó Anyámat.
Óvatost öleltem, hisz olyan törékeny,
reméltem, bajoktól örökre megvédem.
Ó, be sokszor hallom
múltból csengő hangot,
ám ez most valóság,
dobban szívem nagyot!