Bánlaky László
Masíroztunk lágy tavaszi szélben
vidáman, büszkén mi, kiscserkészek,
dalunk: Horthy katonája leszek;
ezerkilencszáznegyvenegyben;
kokárda minden cserkészingen.
Szél hozza, szél viszi fellegeket,
ázom vagy melegít napsugár,
libikóka egyszer fel, egyszer le,
fontos, hogy ki ül másik oldalán.
Tündérek tébolyult hada viháncol,
Ringo Star húzza talp alá valót,
tündérkirálynő csörget aranyláncot,
fogjon magának hím alattvalót.
Feleségemnek
Szeretlek, de már más
ez a szerelem,
lanyhul az ifjúi vágy,
fejem pihen öleden.
Járjuk, karom karodba fogva,
orvosom által előírt utam,
ráköszönünk az áldott Napra.
A Nap bújócskát játszik a felhőkkel,
friss szellő segíti, győzelemre áll,
sétámra nem viszem az esernyőmet,
Bodri már türelmetlen, pórázra vár.
Egy fénylő szempár,
mosoly-sugár arcán,
gyöngyös szavak ajkán -
szívem az oltárán.
Sűrű a füst
a kocsmában,
sűríti még
a hangzavar,
ez sűrítve illatárral,
sör és feles,
izzadtsággal.
Hegyen-völgyön zeng az ének,
üstökös fénylik az égen,
megszületett a Jézuska,
József karjában ringatja.
...Jézus anyukája,
gyermeked jászolban,
jöttünk imádásra.
Ugorjatok, gyerekek,
csizmákat pucolni,
mindegyik fényes legyen,
jön Mikulás bácsi!
Rubai sorokban
Nagy Ahmed, a szultán, vacsoráját hozatá,
tálcán finom étkek sora, rostély parazsán
megsütve a birkát, ne legyen főztelen, és
ízlése szerint sós, pici liszttel a tojás.
Vad, viharos orkán dúl bennem,
ahogy hullám veri a szirtet,
odacsapott hajók roncsain
fúriapolipok leskelnek,
villám sújt a felhők résein,
mellem a Zordonnak feszítem.
Verőfényben ragyogva kelt fel a Nap,
az éji vihar elmúlt, nyomtalan,
hinnéd: a szélvihar letépte láncát,
napsugárral együtt jár szabadság.