Bánlaky László
Hegyfalun nyaral Varga Terka,
éppen a libákat hajszolja.
Megcsípte a gúnár...
A hőség csak néhány fokot csökkent,
a hőmérő megállt a harmincnál,
strandfürdők még zsúfolásig telve,
fagyi és sör sok helyütt már fogytán.
Rekord meleget mértek az Arktiszon,
rekord sok jég olvadt el Grönlandon.
A jegesmedvék fagylaltot nyalnak,
nagy keletje van a strandpapucsnak.
Tavaszillat öleli a kertet,
bodrozza fejét a zöld saláta,
miért árnyékos mégis a szívem,
a tavasz nem borítja virágba.
Fájt a fogam, az orvosnál jelentkeztem,
utam egy fekete macska keresztezte.
Tavasz van, május - naptárban olvasom,
mert novemberi hideg vág arcul.
A hőmérő nem megy túl a tíz fokon,
"reciprok évszak" dulakodik vadul.
Dalod felveri álmából a baglyot,
őzike riad; kapja fejét medve,
liliom kelyhe küld fehér virágot,
a kis nyuszikák megbújnak öledben.
A test még élni szeretne,
(lelkem már a másvilágra)
hiába gyengülök egyre,
kapaszkodom ezer szállal.
Egy édesapa fohásza
Száll az éjben csendes álom,
édes mosoly angyal-arcon,
én csak gyönyörködve nézem,
nem mozdulok, ne ébresszem.
Mondd, Anyácska, hiányzunk-e Néked,
vagy csillagok közül figyelsz minket?
Három gyermek, kit világra hoztál,
sírod előtt, lehajtott fővel áll.
Szomorúfűz most a lelkem,
ágaim a földre húznak,
sivár a táj, korom felleg
horizontomat búsítja.