Bánlaky László
Égi Teremtőd, Istened Édent lakhelyül adta,
benne az erdők vadjai mind kezes állatok hozzád,
étkedet adják, fákon a termés, Éva leszedje,
ám elkerülje az almafa kincsét, az csak az Úré.
Titkait őrzi tudásnak, rejtve az ember előtt.
Júniusban, hej, őszi az idő,
ólomszürke felhők járnak felettünk.
Éjjel esett, páradús levegő
nyomaszt, fojtogat, hevesen ver szívünk.
Keserű düh, ordas indulat marja lelkem.
Tehetetlenül a Teremtőt számon kérem:
Ég és Föld Ura! Hogy örömed teljék benne,
alkottál értelmes földi lényt - saját képedre,
új világod uralkodni hivatottat: embert.
koronavírus után
A karantént
feloldották.
Az utcákon,
a tereken
újra vidám
gyermeksereg...
Elhevertem fürge kis pataknak partján,
sütött a Nap, bárányfelhők játszadoztak;
láttam paripa formáját, lett oroszlán,
hívtak játékra, kedvemre álmodoztam.
Gyermeknap van vasárnap,
ünnepel a gyerekhad.
Játszótér is ünnepi.
Belépéskor egy lufi,
piros, sárga, lila, kék,
virágoskert lett a tér.
számsoros versek
FIBONACCI 1, 1+0=1, 1+1=2, 2+1=3, 3+2=5, 5+3=8, 8+5=13,
A 1
zöld 1
rétek 2
illatos 3
virágözönben 5
várják a szorgalmas méhek 8...
Kinn a Rónán süvít a szél,
sötét felhők kergetőznek,
porfelhőben a messzeség,
szamártövisek görögnek.
Szívem ünneplő ruháját vette magára,
szaporán dobog, pirosra festi orcámat,
jóféle kölni zsebemben, módját megadjam.
Tegnap találkoztam régi barátommal,
feléje siettem, kezem kézfogásra.
Feltartott karral megállásra intett,
szájmaszk alól beszélt, kimért másfél métert.
koronavírus fogságában
Márciusi napban kipattantak a barkák,
virágvasárnapi misén papok megáldják.
Kétezer húsz évben nem szedhettem barkát,
fotelben hallgatom nap evangéliumát.
Masíroztunk lágy tavaszi szélben
vidáman, büszkén mi, kiscserkészek,
dalunk: Horthy katonája leszek;
ezerkilencszáznegyvenegyben;
kokárda minden cserkészingen.