Bánlaky László
Vad, viharos orkán dúl bennem,
ahogy hullám veri a szirtet,
odacsapott hajók roncsain
fúriapolipok leskelnek,
villám sújt a felhők résein,
mellem a Zordonnak feszítem.
Verőfényben ragyogva kelt fel a Nap,
az éji vihar elmúlt, nyomtalan,
hinnéd: a szélvihar letépte láncát,
napsugárral együtt jár szabadság.
Tudósok állítják:
a világ végtelen.
Az idő múlását
emberi értelem
szükségből használja
véges létezésen.
Volt egy drága, csivitelő, kicsi fecske
üres fészekbe szerető párt keresve,
olyat, akit elfogadnak kicsi fecskék,
aki vele jóban, rosszban szárnyalni kész.
Csitt, csivit,
eljöttél.
Halljad, te csillagos ég, szavamat,
halld te, az erdőn szökellő őz is,
hallják a delfinek tengerek mélyén,
hallja a kerti gyümölcs és a réti virágok,
halljátok szirteken büszke fenyőfák,
felfigyelj a szómra dalos madárka,
Hold kövesse, szellő vigye messze,
dalolja csermely, vinné folyóba...
Hegyfalun nyaral Varga Terka,
éppen a libákat hajszolja.
Megcsípte a gúnár...
A hőség csak néhány fokot csökkent,
a hőmérő megállt a harmincnál,
strandfürdők még zsúfolásig telve,
fagyi és sör sok helyütt már fogytán.
Rekord meleget mértek az Arktiszon,
rekord sok jég olvadt el Grönlandon.
A jegesmedvék fagylaltot nyalnak,
nagy keletje van a strandpapucsnak.
Tavaszillat öleli a kertet,
bodrozza fejét a zöld saláta,
miért árnyékos mégis a szívem,
a tavasz nem borítja virágba.
Fájt a fogam, az orvosnál jelentkeztem,
utam egy fekete macska keresztezte.
Tavasz van, május - naptárban olvasom,
mert novemberi hideg vág arcul.
A hőmérő nem megy túl a tíz fokon,
"reciprok évszak" dulakodik vadul.