Bánki Zoltán
Lelketlen tenger a múlt,
Kilincs nélküli az ajtó.
Lelkem a múlt börtönében él,
Mint tengeren a törött hajó.
Árva az asztal,
Árva a tányér,
Árva a széked,
Szentestén, úgy mondják,
A lelkek visszatérnek.
Hol van most Isten,
Kit gyakran mondanak?
Szerintem nincsen,
Ha tettei kínt ontanak!
Az erőst mindenki csodálja.
Hiszik, fájdalma semmi,
Sokszor hallja, hogy mily erős,
Pedig Ő nem hős, csak senki.
Megfordult az ősi rend!
Szülő kíséri friss hanthoz fiát,
Holott a Fenti Törvény szerint:
Fiúk előbb mondanak értük imát.