Bánfai Zsolt

Bánfai Zsolt

Született: 1965. január 4.

Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tél van, karácsony

hófehér függönyök könnye omlik a tájra...

Tovább...

Éjidőn

Úgy gurulnak előttem az elhasznált évek,
mint gesztenyék játszó gyermek előtt,
s velük hűlnek a foszló, színes álmok,
születnek és törpülnek a valóságok -
ráncok fáznak meredten kemény tükör előtt,
az elpergő időt siratva szőnek át, mint
hajdan színes álomparkban ottfeledett fák tövén
a moha - ahogy ágat, vesszőt, indát, mindent benőtt -...

Tovább...

Tengeri éjszaka emléke

Vállamra száll az éjszaka,
mint forró, szürke, nagy madár,
mosolyog a hold a parton -
kinevet, szánalmasnak talál,
hallgatom a csillagokat -
mind fénybő, néma vitorla,
lámpavasnak támaszkodnék,
ha megvolna még a rúdja...

Tovább...

Távolság

Messzebb én sem vagyok tőlem,
mint te vagy bárki más:
kongó univerzumokban
míg léptünk koppan,
a távolság sem más, csak
szívekbe mártott megalkuvás -
bennem hordod színvilágod
rajtam átszűrt mását...

Tovább...

Hajnali merengő

Kihűlő párnám suttogva sóhajt az ébredésben,
ráncaiban csillagokról álmodik a hajnal.
Elbújik tegnapról itt maradt beszélgetésekben,
lebben foszló homályban, dédelgetve álmos dallal.

Tovább...

Eljön majd a kor

És süllyednek a kongó, kifosztott évek,
e lomhán zörgő, léket kapott pléhladikok;
mélyükön a koldus-néma, oszló fények:
önmaguktól kihunyt, hiú csillagok.

Tovább...

Négysoros

A múló hiúságról

És süllyednek a kongó, kifosztott évek,
e lomhán zörgő, léket kapott pléhladikok...

Tovább...

Erdély

Isszák súlyos hegyei a sűrű csendet,
szívében meredek sziklák ölelkeznek.
Istenarcú út szeli a lágy völgyeket,
erdők fölött olvadnak a hamu-kék egek.

Tovább...

Éjszaka

Nem ég odafenn a Hold,
lekapcsolták már a csillagokat.
Csend ül messze, ujja félénken
és incselkedve karcolja
a fázó ablakokat.

Tovább...

Nyári zápor után

Koppanva hull, részegülten,
Ezüst eső a néma tájra,
Tikkadt földek felhörögnek
Megváltásra várva.

Tovább...

Ismered-e a fájdalmat?

Elmúlt idők margójára

Ismered-e, mondd, a hajnali ködben fázó forró vágyakat,
a mélabús, szürke esték köpenyébe ivódott fájdalmat,
padló alól szivárgó, nesztelenül surranó rém-árnyakat?

Tovább...

Réti zsongás

hanggal festve - színes szavakkal játszom

Felbaktatott büszkén a nap...

Tovább...

Szeptember

Árnyéka mered még, s lassan úszik
A langyon fülledt, ősz-tengeri fényben.
Háztól házig oson, lépked mélán,
Bandukolva. Lassan, ráérősen.

Tovább...

Erdei ámulat

Nádasoktól ölelt, piciny, erdei tó feszül az esti szélben,
Szárcsa-raj lapul, ing, lengedez,
Sóhajtva rebben szét az alkonyati fényben.
Apró neszek hada játszik avarszőnyeg-fedte titokzatos mélyben,
Tapogatva bandukolnak árnyak, neszek, fák és halak
A kis erdőre ráboruló koromsötét éjben.

Tovább...

Tengerparti látomás

Hol csillanó kagyló-testek hátán csúszik lábam elé az éj...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom