Balogh Zsuzsanna
Összefonódott Veletek a lelkünk,
Köszönjük, hogy vagytok nekünk!
Ha minden nap nem is mondjuk,
De őszintén gondoljuk,
Értetek mi hálát érzünk,
Rátok mindig felnézünk!
A két szeme titkot rejt,
Erőt, amit más nem sejt,
Tisztel, ha tiszteled,
Elhagy, ha megvered,
Égig emel, ha szereted!
Mosdik a reggel a harmatos fűben,
Ébred az élet, cérna a tűben.
Kivételes ajándék az élet,
Nézz magadra úgy, ahogyan én nézlek.
Bármit mondanak is Rólad,
Én tudom, hogy Te jó vagy.
Az élet az a munkahely, ahonnan nem mehetsz nyugdíjba,
De a legvégét is virág borítja.
A jótól, a rossztól is többek vagyunk,
Az élet minden nap dolgozik rajtunk.
Ma mindenkiből lehet bármi,
Ilyenkor a valóságot lehet látni.
Kiszabadul az öröm a jelmezbe bújva,
A sok trombita a vidámságot fújja.
Legyen áldott minden napunk,
Legyen biztosabb holnapunk!
Legyen a jóból végtelen,
Őszintén kívánom, hogy így legyen!
Még néhány nap, és újévet írunk,
jövőre is mindent kibírunk!
Mit számít, hogy telik az idő,
a legszebb dolgok most jönnek elő.
Este, ha megszólal a csengő,
Maga köré hív a fenyő.
Körbeüli felnőtt, gyermek,
Ölelésre indulnak a kezek.
Karácsony kapujában állunk,
Az ünnepekben egymásra találunk.
Arra figyelünk, ami fontos,
A szívünkre, és amit az hordoz.
Ünnepre ébred a világ,
A Földre küldte Isten a Fiát.
Eltűnt a sötét, erősödött a fény,
Megszületett Jézus, vele a remény.
Arrébb toljuk, ami fontos,
Az idő rohan, úr a közöny.
Nem marad más, mint néhány fénykép,
Amin megül a lehulló könny.
Erősebb a fénye a Holdnak,
Az őt kísérő csillagoknak.
Álom borul a házakra,
Elindul a Télapó nemsokára.
Kémények kontyán fehér sapka,
Házak hátát hó takarja.
Csendes ima hull az égből,
Áldás minden hópelyhéből.
Hálára indul ajkakon az ének,
A várakozás örömével telnek meg a szívek.
Tiszta érzést, több jóságot,
Egymáshoz több türelmet,
Advent első gyertyalángja nyissa meg a szíveket.