Balogh Tünde
Különleges ember vagy te ezen földön,
Én meg szerencsés, hogy testvérem vagy e földön.
Azt mondják, ritkaság a neved, Edmond,
Én meg azt mondom, inkább a szíved, Edmond.
Emlékszel, amikor először láttál?!
Nem arra gondolok, hanem amikor az ultrahangon voltál.
Csodálkozva néztél, még sosem láttál ilyet,
Ekkor szembesültél, hogy valójában ez milyen.
Az én anyám szíve örökké szeret,
Boldogan mindig velem együtt nevet.
Most már tudom, te is mit érzel,
Egykor mondtad, majd te is megtudod, hidd el.
Emlékszem a húsvét ünnepére,
Nem ugyanolyan volt, mint ez évben.
Reggel még derűs volt az időjárás,
Majd kisütött a nap és melegségben jártas.
Áldott legyen ez a nap neked,
Karácsony a szeretet ünnepe, ne feledd!
Csukd be szemed, érezd a tél hidegét,
Érezd a finom étel és sütemény melegét!
Már nem vagy olyan pici, édesem.
Kisbabából kisfiúvá nőttél, kedvesem.
Végre hallom édes kis hangod,
Varázslatos, szebb mint bármelyik álom.
Fiamnak, Dobozi Janika Jonathan-nak
Különleges nap ez a mai,
egyéves angyalkánk napja ez a mai.
Alig vártuk, hogy köszöntsünk mi ezen a világon,
hisz veled fog beteljesülni minden, mit vártunk.
Két szemed szebben ragyog, mint sarkcsillag az égen,
Gyengéd kezeid érintése többet ér, mint minden.
Én nem tudom, mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem.
Te jöttél el egyszer az álmomban,
Ami a legjobb, később itt voltál valóban.
Kicsi vagy, és törékeny,
Ne aggódj, mert segítek.
Ha sírsz, én itt vagyok,
Ezt mindig tudhatod.
Karjaidban mikor elaltatsz gyengéden engem,
Tudom biztosra, hogy vigyázol rám szüntelen.