Balás Mónika
Ahogy napról napra élem az életem,
Ahogy telnek az évek gyorsan, hirtelen,
Úgy élem meg a döntések súlyát,
Úgy keresem a lelkem megfelelő útját!
Minden nap egy új élet kezdődik,
Egy jobb világ lehetősége érződik!
Egy új remény a boldogabb felé,
De a döntés talán csak a sorsé!
Mit hoz a holnap, eldönti előre,
Rajtad áll, mit hozol ki belőle!!!
Miért hagytál el, szent akarat?
Miért nem mondod a biztató szavakat?
Miért nem védsz` meg minden rossztól?
Miért nem tiltasz a gonosztól?
A jövőbe nézek, és magamat látom,
Ahogy ráncos arccal ülök az ágyon.
Magam vagyok, senki sincs mellettem,
Hol vannak azok, akiket szerettem?
Ha úgy is érzed, fáj az élet,
Ne taszítsd el a jót és szépet!
Keress örömet kis apró dologban,
Egy szivárványban, egy gyermekmosolyban!
Örökkön-örökké vajon neki mit jelent?
Csupán két szó, mit a száján kiejt?
Vagy épp papírra írva mondja el neked,
Minden, mi jó, csakis veled lehet.