Bakos Renáta
Nincs is szebb szó annál, hogy szeretet.
Addig mondd ki, míg lehet.
Édes, drága anyukám, hogy is mondjam neked,
Én téged oly nagyon szeretlek.
Egy perc is elég,
hogy kiöntsd a szíved,
s megtisztítsd elméd.
Hogy elmondd valakinek
mennyire szereted,
s értékelni tudd az
együtt töltött perceket.
Szívem csak érted dobban,
Hevesebben, sokszor jobban,
Itt a tavasz, közeleg,
Szerelmesek a verebek.
Szélsöpört álomként gondolok a múltra.
Bármi is történt, Isten nem akarja,
hogy tovább gyötörjön.
Megtört életünk annyi, mint a porszem.
Kegyelemből vagyunk nap, mint nap e helyen.
Eltévedt bárányként bolyong minden ember,
elutasítva a segítséget, hisz már nem kell
segítség senkitől, ki ember fia,
Jézus az orvosság, a gyógyítás Atyja.
Egyszer azt mondta nekem egy néni,
próbáljam meg érzéseimet versben leírni.
Kedves házastársak, ne bántsátok egymást,
a higgadt beszéd mindenre orvosság.
Ezt megtanulni nehéz dolog, de Isten erre is rámutatott.
Nem könnyű szófogadónak lenni, asszonyok...?
Feledésbe merülnek a régi, szép emlékek,
mindent eltorzít, tönkretesz a világ és a gépek.
- Angyal szeretnék lenni,
szállni, messze repülni.
Szárnyaimmal könnyes szemet törölni,
s mosolyogva másokon segíteni.
Áldjon Isten titeket!
Azt kívánom, egész évben
Kísérjen a szeretet.
E világ összes nyelvén sem
tudnám elmondani neked, mennyire szeretlek.